Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

„Ahhoz, hogy író legyen az ember, csak írni kell” – Kristóf Ágotára emlékeztek a Hölgyklubban

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2017-03-26

„Ahhoz, hogy író legyen az ember, csak írni kell” – Kristóf Ágotára emlékeztek a Hölgyklubban

2017. március 26., 14:37 szerző: Civil Tudósítónktól 
 0 komment
Szombathely - Kristóf Ágota világhírű Kossuth-díjas írónő életútjáról, munkásságáról tartott előadást dr. Czetter Ibolya főiskolai tanár a TIT Hölgyklub tagjainak.

A jeles irodalmárnak sajnos nem adatott meg a találkozás az írónővel, de mint mondta: „Vannak olyan találkozások, amikor nem kell személyes kapcsolat, mert az irodalmi mű, az alkotás, egy más szintű kapcsolat közelebb visz bennünket a másikhoz”.

Fotó: Tátrainé Kulcsár Irén

Az élet és az irodalom mindig összefügg – kezdte előadását. Kristóf Ágotához is szorosan kapcsolódik ez a két fogalom, hiszen élettörténete, sorsa bizonyítja, hogy az irodalomnak, az írásnak szentelt élet belső hang hívására jön létre. Egész életében, fizikai munkásként és családanyaként is mindig a hivatás, az alkotómunka volt a számára a legfontosabb hívószó.

Dr. Czetter Ibolya a szerzője a Híres szombathelyi nők című sorozat 15. kötetének, amely Kristóf Ágotáról, a francia nyelvű regényeivel világhírnevet szerzett magyar írónőről szól. Az életrajz megírásakor felvette a kapcsolatot a családdal, az egykori évfolyamtársakkal, ismerősökkel, és a tőlük hallott történetekkel igyekezett rekonstruálni a múltat. Eközben jött rá: minden történetnél érdekesebb maga az ember, az a sors, ami kirajzolódik az élet kottájából.

-          Fel kellett tépni a múltat ahhoz, hogy meglássuk, hogyan válik egy vidéki kislányból, aki átlagos hétköznapi sorsra születik, világhírű írónő – mondta az előadó.

Vetített képeken ismerkedhetett meg a hallgatóság a család és az írónő életével. Kristóf Ágota (1935-2011) tízévesen érkezett családjával Csikvándról Kőszegre, iskoláit részben ott, majd bentlakásos kollégistaként a szombathelyi Kanizsai Dorottya Leánygimnáziumban végezte el 1954-ben. Az alig húszéves Ágota a férjével - aki a gimnáziumban tanára volt - és pár hónapos kislányukkal 1956-ben elmenekült az országból, Francia-Svájcba emigrált, Neuchâtelben telepedett le. Sosem tudta feldolgozni azt, hogy elhagyta hazáját, szeretett fészkét, Kőszeget, amit mindig a világ legcsodálatosabb városának nevezett. Az örök hontalanság érzése végigkísérte egész életét. Új hazájában eleinte egy óragyárban dolgozott, és elmondása szerint a gépek ritmikus zakatolása adta a késztetést a fejében megszülető versekhez.

Élete küzdelmek sorozata volt, küzdött a családért, amit nem tudott megtartani, és küzdött a számára idegen francia nyelvvel, és bár munkaeszköze a nyelv, neki nem volt természetes közeg, mint mondta: „Ez a nyelv az, amelyik folyamatosan gyilkolja az anyanyelvemet”. Kitalált egy szikár, egyszerű, puritán regénynyelvet, és azon írta meg A nagy füzet című művét, amely meghozta számára a sikert; tulajdonképpen a saját nyelvi fogyatékossága tette világhírű íróvá, így lett a hiányból többlet. Tanult nyelven írt, szótár segítségével, és ami érdekes, közben magyarul gondolkodott. A szótár az ő jelképévé vált, ezzel hozta létre maradandó életművét. Stílusa lett az ars poeticája, azt mondta, „meg kell fosztani a nyelvet a jelzőktől, az érzelmektől, mert az érzelmek és a jelzők gyanús dolgok”. A nagy füzet című regénye 34 nyelven jelent meg, számos országban a kortárs irodalom egyik alapművének számít. A regény filmadaptációjátSzász János készítette, és ez volt az első magyar film, amely 2013-ban megkapta a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztivál fődíját, a Kristály Glóbuszt.

A nagy füzet a kegyetlenség és a kiszolgáltatottság krónikájaként is olvasható regény, egy meg nem nevezett országban, meg nem nevezett háború idején játszódik, bár azonosítható, hogy a második világháború éveiben Magyarországon és Kőszegen zajló eseményekről szól. Folytatása, A bizonyíték és A harmadik hazugság című regények (A nagy füzettel együtt Trilógia) olyan történetek, amelyek akár igazak is lehetnének. A szenvedésnek megrázó, lélekbe markoló regényei, a 20. század magyar emigráns irodalmának talán legkiemelkedőbb művei.

Kristóf Ágota mindig szívesen, örömmel látogatott haza, és legfőképp Kőszegre, az ő legcsodálatosabb városkájába. A már régóta megérdemelt Kossuth-díjat nem sokkal a halála előtt, 2011-ben vehette át. Irodalmi munkássága világszerte nagy sikert aratott, számtalan nyelvre lefordított, egyedi stílusú és szerkezetű alkotásai, életműve elismeréseként. Akkor járt utoljára Magyarországon, már súlyos beteg volt és nem sokkal a kitüntetése után, 2011. július 27-én meghalt. Hamvait végakarata szerint szeptember 26-án temették el itthon, Kőszegen.

Kristóf Ágota maradandó értéket teremtett – hangsúlyozta előadása végén dr. Czetter Ibolya. Egész élete a keménységről, a küzdelmekről szólt, többször nyilatkozta, hogy „azért ír, mert a valóság elviselhetetlen, egy könyv nem lehet olyan szomorú, mint az élet”. Mindent megírt műveiben, amit az életről gondolt, és a rá emlékezéssel, a múlt feltépésével az a célunk, hogy olvassuk műveit.

Tátrainé Kulcsár Irén