Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
Támogatók

 

Címlap

„Minden iskolavárosnak legfényesebb ünnepe” – Városi ballagás 2013.

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2013-05-10

„Minden iskolavárosnak legfényesebb ünnepe” – Városi ballagás 2013.

A
reggeli órákban 719 végzős diák számára szólalt meg a középiskolai évek
végét jelző utolsó csengő. Vége a középiskolai, önfeledt diákéveknek, a
végzős tanulókat maholnap egy új élet várja. Mindjárt itt az érettségi,
sokak számára hamarosan a felvételi vizsgák megmérettetése, majd az
élet újabb és újabb megpróbáltatásai. 

De
ez a nap most nem a megpróbáltatásokról szól. Ez a nap csak és
kizárólag a végzős, ballagó diákokról szól, most őket ünnepli a család,
az ismerősök, a barátok és természetesen a város, hiszen ma délelőtt –
régi hagyományhoz híven – nagyszabású ünnepség, városi ballagás
keretében búcsúztak a végzős tanulók.


Az
iskolai ünnepségeket követően 5 középfokú oktatási intézmény, 29
osztályának 719 tanulója sorakozott fel a város utcáin, hogy együtt
búcsúzzanak az alma matertől, lelkiismeretes felkészítő tanáraiktól és a
várostól, hiszen sokan lesznek olyanok, akik máshol folytatják
tanulmányaikat.


A
jól ismert ballagási dalok közös eléneklése mellett a megújuló Fő téren
keresztül a Szabadtéri színpadra vonultak a diákok, ahol színvonalas
műsor keretében köszöntötték őket diáktársak és a város vezetése, a
pápai közösség. 

A
városi ballagási ünnepség a Gaudeamus Igitur című dal eléneklésével
kezdődött, melyet a Petőfi Sándor Gimnázium énekkara tolmácsolásában élvezhetett
az ünneplő közönség. Ezt követően a türrös Horváth Dániel
klarinétmuzsikáját hallhatták a megjelentek, majd a város egy elmaradt
adósságát törlesztette: március 15-én a rendkívüli időjárás miatt az
emlékünnepség és a kitüntetések átadása elmaradt, ám a városi
ballagásnál keresve sem találhattak volna jobb alkalmat arra, hogy Lux
Ibolyának - aki a pápai tanítóképzés érdekében végzett tevékenységével
kivívta  városunk polgárainak elismerését – átadják a Pápa Város
Díszoklevele kitüntetést. A pápai Állami Tanítóképző Intézet egykori
igazgató helyettesének Áldozó Tamás nyújtotta át a becses elismerést.
Lux Ibolya az általa írt háromsoros verssel nyilvánította ki köszönetét a
kitüntetéséért: „Pápán születtem, hűségre nevelt szülő, iskola, templom
és a Tapolca.”


A ballagáson a város nevében Venczel Csaba önkormányzati képviselő búcsúztatta a végzős diákokat. 
Venczel
Csaba azt hangsúlyozta, a város különösen fontosnak tartja a központi
ballagást, hogy méltóképpen köszönthesse a pápai diákokat.

-
Minden ősi iskolavárosnak kimondatlanul is a legfényesebb ünnepe a
ballagás, hisz ekkor legnagyobb értékét, eszmei vagyonát, elődei
hagyatékát, diákjaiban és tanáraiban kamatozó szellemi tőkéjét élteti.
Azokat ünnepeljük, akikért bölcsődéket, óvodákat, iskolákat újítottunk
fel, sportcsarnokot építettünk, akikért úszásoktatást, játékfesztivált,
sport vetélkedőket szerveztünk. Akikkel elsőként osztottuk meg
kulturális javainkat, történelmi értékeinket – fogalmazott az
önkormányzati képviselő.

Venczel
Csaba útravaló gyanánt a végzősöknek az tanácsolta, életük képzeletbeli
folyamán sose a tenger irányába, hanem mint a pisztráng, felfelé a
folyó forrásirányába haladjanak. Bár az árral szemben haladni, nem
könnyű feladat. Nagy erőkifejtést igényel. Van, aki hamar elfárad.
Feladja. Hagyja, hogy sodródjon lefelé, nem gondolva arra, hogy az
éltető vizű, tiszta forrást így sosem éri el.   

-
Ám ha ti kitartóan ellenálltok a sodrásnak, a többiek csábításának,
akik a könnyebb megoldást választva vidáman sodródnak az ihatatlan sós
tenger víz felé, akkor elérhetitek célotok! Rátalálhattok a forrásra, és
kortyolhattok annak tiszta vízéből, és az árral szembeni kitartó evezés
közben hihetetlenül megerősödhettek – buzdította a fiatalokat az
iskolaigazgató.

A
szónok végül ezekkel a szavakkal engedte útjukra a ballagó diákokat: 
„A hittel és kreatív gondolkodással, szakértelemmel alkotott érték lehet
csak maradandó. Munkátokat, tanulmányaitokat ez hassa át, mert tőkét és
hasznot csak ez gyarapíthat számotokra. Higgyetek önmagatok tudásában,
tehetségében, valamint családotok, iskolátok, munkahelyetek, nemzetetek
és istenetek jellem és közösségformáló erejében.”


Az
ünnepi beszédet követően Hujber Ádám, a Pápai Gazdasági Szakképző
Iskola és Kollégium végzős diákja Michael Bolton Bírnod kell a célig
című dalát énekelte, majd Dóczi Barna, a Pápai Református Kollégium
Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája végzős tanulója búcsúzott a
ballagók nevében. Dóczi Barna arra buzdította diáktársait, hogy
használják ki, élvezzék e napnak minden percét, hiszen a mai nap csak
róluk szól. „De ne feledjük, hogy nem jutottunk volna idáig a felnőtt
társadalom segítsége, támogatása nélkül” – tette hozzá a ballagó diák,
majd megindító gondolatokkal búcsúzott az iskolapadoktól, diáktársaktól,
barátoktól s a várostól, amely oly sok szép emléket idéz. „Szenteljük
életünket Istennek, hazának és tudománynak” – zárta beszédét Dóczi
Barna.


A
városi ballagás kiemelt eseménye a felnőtt pápai polgárrá avatás. Ebből
az alkalomból Áldozó Tamás valamennyi végzős diákot Pápa város felnőtt
polgárai közé fogadta, és két tanulónak, Kovács Ágnesnek, a Petőfi
Sándor Gimnázium diákjának és Dóczi Barnának, a Pápai Református
Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája tanulójának átadta
az eseményt szimbolizáló, a város címerével díszített láncot és
emléklapot.


A
rendezvényen Somogyi Zsófia, a Türr István Gimnázium és Kollégium
végzőse Caramel: Szállok a dallal című dalával kápráztatta el a
közönséget, majd a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti
Szakközépiskolája modern tánc tagozatának csoportja búcsúztatta a
ballagó diákokat. A városi ballagás a Szózat hangjaival zárult.  

Pápa város Díszoklevele kitüntetésben részesült:
Lux Ibolya, nyugalmazott főiskolai docens, a pápai Állami Tanítóképző Intézet egykori igazgató helyettese.

Lux
Ibolya Pápán született, szülei pedagógusok voltak a pápai Református
Nőnevelő Intézetben. Ő is ott tanult 13 évet. Tanítói diplomáját
1942-ben kapta kézhez. 1949-től a pápai Állami Tanítóképző Intézetben
tanított egészen a pápai tanítóképzés megszűntéig, 1959-ig. A nagymúltú
intézménynek előbb tanára, majd igazgatóhelyettese volt.  Munkája
mellett folyamatosan képezte magát, a budapesti Pedagógia Főiskolán
magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett, és elvégezte az ELTE
pedagógiai szakát. 1959-től a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző, a
későbbi Tanárképző pedagógiai tanszékén dolgozott, főiskolai docensként
vonult nyugdíjba. Pedagógusi tevékenysége mellett kiemelkedő tudományos
munkát is folytatott, munkássága elismeréséül több magas rangú
kitüntetést vehetett át.
Diákjai mindenütt tisztelték és szerették,
tanítványai számos országos elismerést szereztek. Tanítása során azt a
belső törvényt igyekezett megvalósítani, amely a valódi demokráciáért
van: képezni a szakembert, anélkül, hogy elhanyagolnánk a polgárt, a
hazafit és az embert. Lux Ibolya az oktatás minden szintjén kiváló
minősítést kapott tanítványaitól.

Nyugdíjazását követően jutott
ideje hódolni írói ambícióinak. Kollégái előtt mindig büszkén vallott
pápai gyökereiről, identitásáról, írói munkásságában is ez jelenik meg:
visszaemlékezései Pápáról, a város nagyívű iskoláiról és tanárairól
szólnak. Iskolavárosunk életéről számos előadásban is megemlékezett
diákok és felnőttek előtt, a helyi kulturális közélet aktív szereplője
volt.

Lux Ibolya nyugalmazott főiskolai docens, a Pápai Állami
Tanítóképző Intézet egykori igazgatóhelyettese a pápai tanítóképzés
érdekében végzett tevékenységével, szülővárosa iránti
elkötelezettségével és példaértékű pályafutásával kivívta városunk
polgárainak elismerését és tiszteletét.