Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

„Tudom, mi az, hogy tanár” - Interjú Németh István SEK ektorhelyettessel

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-07-23

„Tudom, mi az, hogy tanár” - Interjú Németh István SEK ektorhelyettessel

   

Szeptembertől
indul a középiskolai tanárok képzése és érkeznek az első külföldi
diákok, akiknek jelenléte először biztos szokatlan lesz Szombathelynek. A
beszélgetés során mélyére ástunk más dolgoknak is.

 

 

 

 

 


Valamiért
nincs a köztudatban, hogy a felsőoktatás helyzete Szombathely jövője
szempontjából a legfontosabb kérdések közé tartozik. Az utóbbi
hónapokban több hír is napvilágot látott a most már az ELTE-hez tartozó
Savaria Egyetemi Központról. Hogy csak a legfontosabbakat említsük:
költözik a Berzsenyi téri D-épület és az intézmény részben visszakapja
korábbi szerepét: a SEK új egysége, a most megalakuló ELTE Berzsenyi
Dániel Pedagógusképző Központ ismét a tanárképzésre koncentrál. A
változások ürügyén beszélgettünk az ELTE Savaria Egyetemi Központ
vezetőjével, dr. Németh István rektorhelyettessel, hogy aztán mélyére
ássunk egyéb dolgoknak is.


Mi az a kvantumoptika?

A fény egyszerre mutat hullám és részecske természetet,
amit a klasszikus fizikába nem lehetet beilleszteni. Ennek a kezelésére
jött létre a kvantummechanika. Ennek és a klasszikus optikának az
édesgyermeke a kvantumoptika.


Ön ugye ezt kutatta az Egyesült Államokban?

Ennek az egyik felhasználási területét, a
kvantumprocesszorokat kutattam. Ez azért érdekes, mert mindez túlmutat a
mai információ-technológián, nem egyszerűen igenekben és nemekben
gondolkodik, hanem az emberekhez közelebb álló olyan fogalmakban, mint
„nem tudom” vagy „nincs hozzá elég információ”. Vannak olyan vélemények,
amelyek szerint az emberi agy talán nem más, mint egy
kvantumszámítógép.


Miért cserélte fel ezt az izgalmas tudományt és magát az amerikai létet egy magyar vidéki egyetemre?

Egyszerű a válasz: megszületett az első gyermekünk. New
York – ahol éltünk - nem túl ideális hely a gyermekneveléshez, ráadásul
ott nincs GYES, GYED és hasonló. Választhattunk: vagy egy keresetből
élünk a roppant drága városban, ami nagyon nehéz, vagy a feleségemnek
vissza kellett volna mennie dolgozni három hét után. Egy ideig az
amerikai vidéki életben is gondolkodtunk, de ennél Magyarország
kecsegtetőbb volt. Azt gondoltam, valamelyik Magyarországon működő
amerikai cégnek lehetek majd a vezetője, de közben elhívtak
Szombathelyre, mert akkor ment nyugdíjba a fizika tanszék vezetője, én
pedig nem tudtam nemet mondani.

Nemsokára kihirdetik a felsőoktatási intézmények felvételi ponthatárait. Izgul?

Valamennyire igen, de mivel a munkát alaposan beletettük
a kampányba, inkább csak figyelünk. A mai fiataloknak elég határozott
elképzelése van arról, hogy mit szeretnének és ahhoz milyen végzettség
kell, így nekünk is határozott, letisztított üzenetet kellett küldenünk.
Ehhez alapjaiban új, a fiatalokat közvetlenül megszólító kampányt
állított össze vezetőjének irányításával a SEK Campus Iroda dinamikus
csapata, amely a közösségi médiákra és egyéb a fiatalok által preferált
csatornákra támaszkodott. A kampányunk láthatóan elérte a célját: az
országos 2 százalékhoz, az ELTE 7 százalékos emelkedéséhez képest a
jelentkezési létszámunk tavaly óta 11 százalékkal nőtt.


Ez a jelentkezési létszámemelkedés megjelenik majd a nappali tagozatos hallgatók számának emelkedésében?

A történet úgy teljes, hogy úgy értük el a 11
százalékot, hogy közben az ajánlott szakjaink számát megfeleztük. A 140
szak helyett most 72-őt ajánlunk. Pontfólió-tisztítás volt, több
hullámban.


Melyik szakok estek áldozatul a tisztításnak?

Leginkább azok, amelyek a diszciplináris, vagy köznapi nevén tudósképzéshez kapcsolódnak.


Azaz?

Most már tisztán látni, hogy a Magyar Bálint-féle úgynevezett
Bologna-folyamatnak kiváló képzések estek áldozatul. Ilyen például a
Berzsenyi-brand által fémjelzett tanárképzés. Az Egyesült Államokban
azért sikeresek a Bologna-folyamat magját képző alapszakok (BSc, BA),
mert erre épülnek a céges képzések, amelyek során az adott cég
megtanítja azt, amire még a munkakör betöltéséhez szüksége van a
munkavállalónak. Magyarországon a piac nem nagyon tudott mit kezdeni a
BSc és a BA diplomákkal, az ezekre épülő tanárképzés esetében pedig az
eredmények kimondottan tragikusak lettek. Az osztott tanárképzés első
szakaszában kicsi tudósokat, fizikusokat, biológusokat stb. képeztünk,
majd a mesterfokozaton elméleti pszichológiát és pedagógiát tanítottunk;
és a hallgatókból soha nem lett tanár. Tudom, mi az, hogy tanár,
édesanyám és nagynéném is az volt. A tanár egy módszertani zseni, aki el
tudja magyarázni a gyerekek nyelvén a különböző jelenségeket,
megragadja és leköti figyelmüket, segíti előrehaladásukat a tudás
megszerzésében. Az osztott tanárképzés tehát agymenés volt, amit most
rendezünk. Részben ezért tűntek el a pályáról a fiatal pedagógusok,
szenvedtek a diákok és szenvedtünk mi is. Volt olyan év, hogy összesen
négyen jelentkeztek a fizika BSc-képzésre, míg korábban a fizikatanár
képzésen 20 főt meghaladó évfolyamok voltak.


És a hagyományos osztatlan képzésre jönnek?

Folyamatosan emelkedik a létszámunk ezeken a szakokon. A
történelem és az angol különösen jó, a természettudományok terén
egyelőre még vannak gondjaink. Érthető, hiszen aki ért a matematikához,
elmegy programozónak, aki jó fizikából, elmegy gépész- vagy
villamosmérnöknek sokszoros fizetésért, kiváló munkakörülmények közé.
Fájó pont, valamit ezzel is kell majd kezdni.


2006-ban 6 ezer hallgatója volt a SEK-nek. Most mennyi van?

Igen, 2006-ban 5819 hallgatónk volt, idén a
keresztféléves végzések előtt 1814-en voltunk. Harmadára zsugorodtunk.
Az első nagy ütést a már említett Bologna-folyamat vitte be, ami padlóra
küldte az olyan nagy létszámú szakjainkat, mint a magyar-történelem
vagy biológia-földrajz tanár és a többiek. Az alapszakok önmagukban nem
voltak vonzók, a jelentkezők padig nem látták Szombathelyen a folyatás
lehetőségét, hiszen kevés MSc képzést kínáltunk és önálló doktori
iskolával nem rendelkeztünk. Ehhez jött még a pedagógus szakma
presztízsének a lecsúszása. Nagyon sok hallgatót vesztettünk a
felsőoktatási szakképzés átalakítása során is, ahol népszerű és nagy
létszámú képzéseink voltak. Annak idején még Budapesten is voltak
kihelyezett képzéseink.


Most viszont nem mondhatjuk, hogy nincsenek gondjai a SEK-nek. Ha meg kellene nevezni a legnagyobbat, mit mondana?

Azt hiszem, az a legnagyobb baj, hogy csak sodródtunk árral, nem
alakítani, csak alkalmazkodni akartunk rendszerhez. Ez viszont mindig
csak másodosztályú, rosszabb megoldást jelentett.


Le tudná ezt fordítani a konkrétumok nyelvére?

Amikor elindítottuk a gépészmérnök-képzés szervezését,
mögé álltak a cégek, a város, a megye, a kormányhivatal, ám az egyetem
központja – ez még a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem volt - mégis
el akarta engedni, mondván, hogy ezt lehetetlen kivitelezni. Belső
háborút kellett vívnunk, hogy elindulhassunk. Aztán végül sok munkával
az államtitkárság aktív támogatásával létrehoztuk ezt a színvonalas
képzést, külföldről hazatért oktatókkal, vállalati háttérrel és
megfelelő hallgatói létszámmal. Ez megmutatta, hogy lehetséges a SEK-en a
továbblépés. 2015-ben lettem rektorhelyettes, ekkor ezzel a lendülettel
elemeztük a SEK helyzetét, és kialakítottuk fejlesztéseink
fókuszterületeit, melyek közül a legfontosabb a pedagógusképzés.
Emellett fókuszterületünk még a sport-egészség, a gépészmérnök-képzés és
az alkalmazott szakembereket adó gazdaságtudományi képzések, beleértve a
most akkreditáció alatt álló turisztika-vendéglátás szakot. Ezekhez
felsőoktatási szakképzés is kapcsolódik, azaz hatékonyan, gazdaságosan
üzemeltethetők, egymásba fonódnak, egymást erősítik. Most ezekre a
területekre helyezzük a hangsúlyt, ezeket fejlesztjük, és sorra jönnek a
visszaigazolások, hogy jó úton járunk.


Az ELTE néhány nappal ezelőtt
kiadott egy sajtóközleményt, amelyből úgy tűnik, hogy Szombathelynek
komolyabb szerepet szánnak a pedagógusképzés terén.

Az osztott tanárképzés nagy vargabetűje után az ELTE-n is elindult a
gondolkodás arról, hogy a tanárképzést meg kellene javítani, és ennek a
kísérletnek kiváló terepe lehet Szombathely, ami hagyományosan erre a
területre fókuszál. Most egy olyan vízió mentén dolgozunk, hogy a
pedagógusképzés terén Szombathelyé Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron,
Veszprém a Berzsenyi-brand alatt, míg a Közép-Dunántúl másik része
Budapesthez tartozik.


Bevallom, amikor elolvastam a sajtóközleményt, nem értettem, mi ebben az újdonság, hiszen a SEK korábban is pedagógusképzés régiós központja volt. Mi változott?

Az, hogy nem volt teljes a szakpalettánk. A mostani
szenátusi határozat értelmében mi döntjük el, hogy milyen szakokat
indítunk. Nem titok, hogy harcolnunk kellett az ELTE-vel, ahol egy
darabig elzárkóztak attól, hogy mi középiskolai tanár szakokat
indítsunk. Ugyanakkor a hallgatók többsége – érthetően - ezeket
preferálja. Mostantól kezdve mi is tudjuk ezeket indítani.


Álljunk meg itt egy kicsit, ez nagyon fontos. Ez az jelenti, hogy a SEK-en a jövőben középiskolai tanárokat is képeznek?

A matematika, fizika, biológia, földrajz, magyar,
történelem, angol és testnevelés már szeptembertől indul, jönnek is a
jelentkezők szépen. Jövőre szeretnénk a kémiát és a németet.


Ezek, ha jól értem, már az ismét az osztatlan formájában mennek majd.

Igen, ezek 4+1 vagy 5+1 éves szakok.


Milyen a viszony az ELTE-vel?
Egyrészt azért kérdezem, mert a központ mindig szereti elszipkázni a
vidék anyagi és szellemi javait, másrészt mindketten emlékszünk még a
Sopronnal történt háborúra.

Abszolút jó a viszonyunk. Azokban az ügyekben, amelyek
számunkra fontosak, határozottan képviseljük érdekeinket, más
területeken pedig kompromisszumokat kötünk. Egyedül a pedagógusképzés
terén voltak súrlódások, de a minisztérium világossá tette az egyetem
számára, hogy ez regionális feladat. Az a fiatal, aki Budapesten elvégez
egy magyar-angol szakot és egy multinacionális cég megkínálja 800 ezer
forintos fizetéssel, az nem fog visszajönni egy Vas megyei faluba
tanítani. Ha viszont nálunk tanul, akkor itt marad a régióban. Egyébként
hasonló a helyzet a mérnökképzéssel.


A Budapest-centrikusság részben szociális, társadalom-mobilitási
kérdéseket is felvet. Azt tapasztalom, hogy nagyon sok jó képességű diák
kallódik el, nem megy egyetemre, mert a közelében nincs olyan képzés,
amit szeretne, viszont a horrorisztikusan drága budapesti létet nem
tudja a család megfizetni.

A mi kollégiumi férőhelyink még a hatezer hallgatóra
vannak tervezve, így aki kollégiumot kér, az kap. Olyannyira, hogy az
egyik épületünk apartmanjait kiadjuk.


Ha már épületkiadás: mi lesz a D-épülettel? Azt olvastam, hogy kiürítik, és úgy hasznosítják, hogy bevétel legyen belőle. De egy egyetem mégsem egy ingatlanhasznosító cég.

Magyarországon ma az egyetemek vezetése kettős: a rektori oldal viszi az
akadémiai ügyeket – amiről eddig beszélgettünk -, míg a kancellária a
gazdálkodásért, a költségvetésért felelős. A SEK-nek idén 100-150 millió
forintos hiánya volt a hallgatói létszámból adódó lecsökkent normatív
támogatások miatt, és a költségvetést úgy fogadta el szenátus, hogy
átalakítások, racionalizálások történjenek; ennek része a D-épület is.
Az említett 2006-hoz képest 66 százalékkal csökkent a hallgatói létszám,
tehát racionális és érthető a kancellár kérése. Hogy hogyan és miként
valósul meg a költözés, arról folyamatosan egyeztetünk. Szeretnénk egy
egységes kampuszt kialakítani itt a régi épületünkben, és erre pályázati
pénzeink is vannak. Hogy miként férünk majd el, azt kidolgozzuk.


Nem erre gondoltam, hanem hogy esetleg kínai bolt nyílik az ELTE épületében, hogy szélsőséges példát mondjak.

Jaj, nem erről van szó. Egyféle együttműködési,
szolgáltatási centrumot tervezünk oda, ahol gyerekeket, cégeket lehet
oktatni, ahol a mi munkatársaink tanítanak, ahol az egyetem az „igazi”
képzési mellett piacképes tudást szolgáltat. Ez a saját elképzelésem, a
végső szót persze a majd kancellár mondja majd ki.


Egy kívülálló szemével elég nehéz követni az eseményeket. Hallottam, hogy szeptembertől érkeznek külföldi diákok is.

A tervek szerint 24 gépészhallgató kezdi meg
tanulmányait angol nyelven. A Stipendium Hungaricum ösztöndíjrendszer
keretén belül érkeznek Brazíliából, Kínából, Indiából, Tunéziából,
Thaiföldről, szerte a világból. Igen, ezek más külsejű emberek lesznek,
amivel meg kell majd barátkoznia a városnak. No de egy egyetemi kampusz,
az egyetemi kampusz és nyitott a világra