Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

"Egész népemet fogom nem középiskolás fokon taní-tani!"

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2014-03-01
Évfolyam: 
24. évf.
Oldalszám: 
p. 126-128.

„Egész népemet fogom nem
középiskolás fokon taní-tani!”
Megtiszteltetés volt számomra, hogy eleget tegyek a felkérésnek és
elkészítsem a szombathelyi népművelő-könyvtáros képzés
indulásának 50 éves évfordulójára készített megemlékező kötet
recenzióját. Mint végzett andragógus, a népművelő-szakma
örököseként vettem kezembe a könyvet. A
200 oldalas kötet borítója
az esemény alkalmából rendezett konferencia meghívója, hátoldalán
is az eseményről készült képek találhatóak. A
belső borítón a
rendezvény programja kapott helyet. A
kötet létrejöttét prof. dr.
Gadányi Károly elnök-rektorhelyettes biztosította. A
könyv létrejötte, a
hátteréül szolgáló esemény hangulata mind nagy összefogásról,
összetartozásról tesznek tanúbizonyságot, mely érezhető a papírra
vetett szövegen is.
A
kötet felépítésében több szerző
munkája jelenik meg. Alapvetően
az említett konferencián elhangzott
előadások, visszaemlékezések szövegeit
találhatjuk benne, így megörökítve ezt az
évfordulót. A
2012. szeptember 14−15-én
rendezett konferencia plenáris ülésein
elhangzott előadásokat megelőzi egy
bevezető, melyet a kötet szerkesztői készí-
tettek és bemutatják benne a konferencia
szervezésének előzményeit, a szervezőket
és támogatókat, valamint a könyv további
fejezeteiről is szólnak.
Az első blokk a konferencián elhangzott
plenáris előadások szövegét tartalmazza,
melyet a konferenciáról készült fényké-
pek gyűjteménye előz meg néhány olda-
lon keresztül, fekete-fehér, de jó minősé-
gű kiadásban. A
hangulatkeltés után pedig
Gadányi Károly köszöntőjét olvashat-
juk néhány oldalon keresztül. Ezt köve-
ti Horváth Margit, az intézmény emble-
matikus oktatójának visszaemlékezése a
népművelő-könyvtáros képzés kezdeteire,
mely 1962-ben indult.
1
Horváth Margit
a viszontagságos történelmi-társadalmi
körülmények szemszögéből mutatja be a
képzés születését és alakulását. Kitér az
ország többi egyetemén zajló történések-
re is, illetve nemzetközi példákat is hoz
a képzéssel kapcsolatosan. Bemutatja a
felvételi létszám alakulását, a tanterveket,
a tudományos munkát, a szakdolgozatok
sajátosságait, a tudományos diákköri tevé-
kenységet, a hallgató-oktató viszonyt, a
kollégiumi nevelés és művelődés sajátos-
ságait. Nosztalgikusan és tiszteletteljesen
szól régi kollégákról, hallgatókról, mely-
ről érződik, hogy az intézményhez kötő-
dők számára mély szálakat pengetnek, de
a szakmában otthonosan mozgók számá-
ra is ismerősek a nevek. Horváth Margit
visszaemlékezését Kovács Katalin által
összeállított bibliográfiája zárja. Horváth
Margittól Katona Attila veszi át a törté-
netvezetést, aki a közművelődési szakem-
berképzést mutatja be 1987-től 2012-ig.
Az előző visszaemlékezéshez kapcsoló-
dóan Katona Attila is, kikerülhetetlenül, a
történelmi-társadalmi változások függvé-
nyében mutatja be a képzést, szintén kitér
a felvételi adatokat és a szak alakulásá-
ra és kapcsolataira. Ő is megemlékezik a
korszak legendás alakjairól. A
következő
tanulmány Tóth Gyula interpretációjában
a könyvtáros képzést mutatja be külön.
A
könyvtáros képzés különleges hely-
zetét mutatja be a történelem alakulásá-
ban, annak visszaszorulását, bizonytalan
helyzetét a középfokú és felsőfokú kép-
zés között. Bemutatja a tantervfejlesztési
folyamatot és bemutatja a képzés nagyra
127
Kritika
becsült alakját, Kovács Mátét is, aki meg-
határozó szerepet töltött be a képzés alakí-
tásában. A
könyvtáros képzés közelmúlt-
ját és jelenét már Murányi Péter mutatja
be. Murányi Péter röviden és tényszerűen
felvázolja a képzés jelenlegi helyzetét, a
tanszék személyi állományát és helyzetét,
hallgatói eredményeket és felvételi ada-
tokat, nemzetközi kapcsolatokat. Az írás
nyomán egy átfogó, részletes és tömör
képet kaphatunk a könyvtáros képzés jele-
néről. A
népművelés, közművelődés során
végül eljutunk az andragógia képzéshez
is, melyről Kispálné Horváth Mária ír a
jelen és jövő viszonylatában. Bemutatja az
intézményi tananyag fejlesztési folyama-
tot, az intézményben zajló oktatást (and-
ragógia alapszak, andragógia mesterszak,
andragógustanár képzés), megemlíti a
kutatásokat és végül kitér a képzés jövőjé-
re is, ahol alaposan számba veszi a lehető-
ségeket és a veszélyeket is. Pozitívumként
emeli ki a társadalmi-gazdasági környeze-
tet, mely a hivatkozások alapján igényli
a komplex szemlélettel rendelkező and-
ragógusok jelenlétét, illetve erősségként
emeli ki, hogy a képzés 50 éves múltra
tekinthet vissza és ez szilárd alapokat biz-
tosít. Veszélyként emeli ki az általánosabb,
nehezen befolyásolható tényezőket, mint
az andragógia szak alacsony ismertsége, a
bölcsészettudományi képzési keretszámok
csökkentése, illetve a tanárképzés átalakí-
tásának nehézségeit.
A
második blokk a megemlékezések
és visszaemlékezések mozaik-szerű soro-
zatát tartalmazza, és az előző blokkhoz
hasonlóan ismét a konferenciáról szárma-
zó képekkel nyit, megteremtve az alap-
hangulatot a visszaemlékezések olvasásá-
hoz. Az első emlékezést Csider Sándortól
olvashatjuk, aki a kultúra élő fájának ülte-
tésénél tartott beszédet. Ahogyan a szer-
ző is kifejti, szimbolikus jelentősége van,
hogy nem bronzból vagy kőből készült
szoborral tisztelegnek a kultúra előtt,
hanem egy élő dologra esett a választá-
suk, ami folyamatosan megújítja önmagát.
A
beszédben pedig a kultúra élő fájához
intézett intelmeket, feladatokat fogalmaz
meg, szimbolikus párhuzamba állítva a
népművelő képzéssel. A
következő visz-
szaemlékezés Szövényi Zsolt írása. Ő is
utal a képzés alakulásának viszontagsá-
gaira és alakulására, de ő fogalmazza meg
azt a központi gondolatot, mely ebben a
hivatásban a történelmi-társadalmi válto-
zások ellenére is közös marad és melyet
pont ezért választottam recenzióm címéül
is, a József Attila-i gondolatot: „Én egész
népemet fogom nem középiskolás fokon
taní-tani.” Szövényi beszéde tisztelgés a
nagy hatású intézetigazgató, Szalay László
emléktáblája előtt. Barki Katalin
Képzés-
történeti mozaikok
című írása folytatja a
sort, melyben az azonos című kiállítást
nyitja meg és Szalay Lászlóra emlékezik,
illetve a képzésből kinőtt szakemberekre,
kezdeményezésekre, alkotásokra. A
követ-
kező írás egy öregdiák visszaemlékezése,
Zsámboki Árpád tolmácsolásában, aki a
képzés „0. szériás” végzettje. Hallgatói
szemmel számol be a képzésről szerzett
tapasztalatairól, a barátokról, idézi a kép-
zésük indulóját és bemutatja, hogy hova
jutottak el az itt szerzett ismeretek és
tapasztalatok alapján. Horváth László is
visszaemlékezik a szombathelyi évekre,
az ő beszámolója azonban több helyen is
kitér a negatív elemekre is, így kritikai
élt is biztosítva a visszaemlékezések sorá-
nak. Horváth írása egyensúlyba billenti
a kötet nosztalgikus-érzelmes hangulatát,
mely alapvető funkciója egy ilyen jelle-
gű gyűjtésnek, de nagy mértékben növeli
az értékét azáltal, hogy a mérleg másik
oldalára is helyezünk súlyokat. Természe-
tesen ebben az írásban is megtaláljuk a
nosztalgikus emlékeket és a pozitívumo-
kat is, mint például Szalay László technika
szakköre, a közösség és a szakma folyta-
tásának szépségei. Egy újabb visszaemlé-
kezéssel folytatódik a sor, egy szintén „0.
szériás” öregdiák, Kocsis István tollából,
aki elsősorban a közösség, a közösségi
szellem bemutatásával kezdi visszaemlé-
kezését, majd pedig hosszabban tárgyalja
saját szakmai útját, melyhez a képzés adott
kezdő löketet a számára. A
következő
alkotás Kutszegi Istvántól származik, egy
vers,
Szevasz, Tesó!
címmel. A
vers megtö-
ri az eddig prózai visszaemlékező írásokat,
Iskolakultúra 2014/3
128
és egy ilyen képzés esetén talán el is vár-
ható, hogy egy lírai alkotás is megjelen-
jen a múltat összefoglaló kötetben. A
vers
maga pedig betölti funkcióját, közvetítve
alkotójának gondolatait, érzéseit a vissza-
emlékezések sorában, megformálva azt a
közösségi érzést, összefogást és összetar-
tozást amely a könyv alaphangulatát adja.
A
továbbiakban pedig Papp Ferenc, illetve
Vujovich Zoltán visszaemlékezéseit olvas-
hatjuk. A
kötetet Murányi Péter és Ördög-
né Kovács Mónika közös írása zárja, mely
egy könyvtáros találkozó tapasztalatait
mutatja be, írásukat pedig volt hallgatók
írásos emlékeinek közlésével zárják, akik
nagyon színes és változatos képet mutat-
nak be.
Számomra a kezembe vett kötet mély
nosztalgikus szálakról, érzelmi kötődésről,
egy hőskorszak bemutatásáról és legendás
alakokra történő visszaemlékezésről szól.
Ez leginkább azok számára ad hozzáadott
értéket, akik kötődnek az intézményhez
vagy a képzéshez (akár más intézmények-
ből is). A
múlt népművelői, közművelődé-
si szakemberei számára értékes tapasztala-
tokat, visszatekintést, nosztalgiát nyújta-
nak a sorok, a jelen és jövő andragógusai
számára pedig olyan megrendíthetetlen
alapot, melyre építve megtalálhatjuk a
hivatásunk lényegét és célját. A
kötet csi-
petnyi kritikát is felvillant, így objektívebb
képet nyújtva a múltról és kitér a jövőbeli
kihívásokra is.
Jegyzet
1
Az Elnöki Tanács 1962. évi 24. sz. törvényerejű ren-
delete alapján.
Czövek Zoltán, Katona Attila és Murányi Péter
(szerk., 2013):
50 éve indult Szombathelyen a
népművelő-könyvtáros
képzés.
Savaria University Press, Szombathely. 202 o.
Horváth László
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Illyés Sándor Szakkollégium
végzős MA hallgató, andragógia szak