Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
Támogatók

 

Címlap

Egy óra életigenlés Törőcsik Marival – Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén –Törőcsik Mari című könyvének bemutatója az egyetem könyvtárában

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2016-06-16

Egy óra életigenlés Törőcsik
Marival – Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén –Törőcsik Mari című
könyvének bemutatója az egyetem könyvtárában

Képgaléria megtekintése2016.06.16. - 10:00 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Egy óra életigenlés Törőcsik Marival – Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén –Törőcsik Mari című könyvének bemutatója az egyetem könyvtárában

A Nemzet Színésze, a
Nemzet Művésze, a magyar színjátszás és filmművészet igazi
nagyasszonya, ugyanakkor egy kedves, megnyerő és a humort sosem
nélkülöző nő - Törőcsik Mariról írt könyvet Szenkovits Péter A Jóisten
tenyerén címmel, mely a 87. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg. A
Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központjának Könyvtárában
tartott bemutatóra eljött maga Törőcsik Mari is, hogy személyesen
mondhassa el történeteit.

HIRDETÉS

A 87. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg Szenkovits Péter: A Jóisten tenyerén -Törőcsik Mari című
könyve. A kötet ünnepi bemutatójára a Nyugat-magyarországi Egyetem
Savaria Egyetemi Központjának Könyvtárában került sor. Az eseményen
részt vett a könyv főszereplője, aki kissé megfáradtan, mégis tiszta
szívvel és mosolyogva üdvözölte a közönséget: Törőcsik Mari.
Rengetegen voltak kíváncsiak a színésznőre, nemcsak az ülőhelyek és a
pótszékek teltek meg, az emeleti korlátnál is rengetegen álldogáltak.
Amint a színésznő megszólalt, a nézők azonnal kitörő tapssal és megértő
nevetéssel nyugtázták jelenlétét. Dr. Iker János, az est egyik házigazdája (a másik Barki Katalin) üdvözölte a művésznőt.

Törőcsik
Mari mesélőkedve még mindig a régi, szívesen beszél magáról, az
életéről. Meg is jegyezte, hogy mellette más úgysem fog szóhoz jutni. S
valóban, amikor Iker János a színésznő díjainak felsorolásába kezdett,
Törőcsik Mari félbeszakította, mondván, hogy annyi díja van, felesleges
lenne mindet felsorolni, legyen elég annyi a felkonferálásnál, hogy
Törőcsik Mari, a Nemzet Színésze. „És ezt nem szerénységből, hanem nagyképűségből mondom" tette hozzá tréfásan. Ha valaki meghallja Törőcsik Mari nevét, elsősorban Fábri Zoltán filmje, az 1955-ben készült Körhinta jut
eszébe, melyet az 1956-os cannes-i filmfesztiválon Arany Pálmára is
jelöltek.  A Körhinta valóban mérföldkő volt a magyar filmgyártás
életében, hiszen a sok sematikus film után végre megjelent egy átütő
erejű történet, melyből sugárzott a szerelem. A Körhintát nemcsak a
médiaguruk tartják kiváló alkotásnak, üzenete az egyszerűbb emberekhez
is eljut. Iker Jánosnak arra a kérdésére, hogy nem unja-e még a
Körhintát, a művésznő azt válaszolta, hogy a fiataloknak „szegényeknek"
kötelező megnézniük, de ő nem unja.

A
művésznő úgy véli, ma már nem vennék föl a főiskolára, mivel a
felvételin rengeteg monológot kell elmondani. Az operett szakra járt, és
akkoriban még tájszólásban beszélt. Gellért Endre
Kossuth-díjas magyar színész, rendező, főiskolai tanár rábeszélésére
megbirkózott a Csárdáskirálynővel, Kálmán Imre operettjével. Az operett
világa teljesen eltért a Körhintáétól, a művésznő mégis be tudott
illeszkedni mindkettőbe. Gellért Endre Törőcsik Marit intellektuális
színésznőnek tartotta, és nem parasztszínésznek, amit közölt is vele, Soós Imrét
viszont parasztszínésznek könyvelték el, ami mély nyomot hagyott a
lelkivilágában. Törőcsik Mari hercegnek tartotta őt, amit a környezete
nem vett észre. Pataki Mari és Bíró Máté sorsa a filmen kívül is
beteljesedett, ugyanis ahogy a színésznő mondta „kicsit" szerelmesek
lettek egymásba, azzal azonban mindvégig tisztában volt, hogy Imrét nem
mentheti meg. S valóban, Soós Imre egyre rosszabb idegállapotba került.
Összeházasodott az orvosnőjével, dr. Perjési Hedviggel,
és ugyanaznap vetettek véget az életüknek, önkezükkel. Soós Imrével a
morfium végzett, feleségével a gáz. A szomorú téma után a művésznő
játékosan megjegyezte Szenkovits Péternek: „Tudja, hogy még nem olvastam a könyvét?" Törőcsik Mari ugyanis nem szereti visszanézni magát, egyedül a Körhintával tett kivételt.

Arra a kérdésre, hogy vannak-e ma is nagy színművészek, Törőcsik Mari azt válaszolta, igen, ott van például Fekete Ernő, a Katona József Színház vezető színésze.
A mai színészek többsége azonban elköveti azt a hibát, hogy játszik, és
nem létezik. Sajnos a mai világban az médiát nem igazán érdekli a
színjátszás, ezt saját maga is megtapasztalta. Amikor 70 éves kora után
az év színésze lett, nem volt igazán kinek elmondania a jó hírt a sajtó
képviselői közül. A Saul fiát nagyszerű alkotásnak tartja, úgy véli,
Röhrig Géza igazi színész, aki létezik, és nem játszik. Nemes Jeles
Lászlónak pedig ezt mondta:

„Tudom, hogy Maár Gyula lett volna az első, aki át akarja magát ölelni. Én azt mondom, nagy szerencséje van, mert ha így mennybe ment, akkor itt már nem tudják eltaposni!"

Majd
a művésznő egyik kedvenc mondására terelődött szó, előszeretettel
használja ugyanis a „maga nem normális" kifejezést, ám ha kell, saját
magára is alkalmazza.

Szenkovits
Péter könyvében 20 írás szerepel, melyet Benkő Sándor tervezett, és a
fotókat is ő készítette. Az impozáns, keményfedeles kötet borítóján a
színésznőt látjuk, amint gondolataiba merülve, ám a környezete iránt
mégis érdeklődve ül egy padon. Az első oldalon egy Maár Gyula idézetet
találunk: „Persze, hogy színház, de az életed." Az előhang címe, a Mit viszünk az útra? utalás a Szerencsés Dániel
című filmre, melyben az '56-os forradalom leverése után Mariann
anyjaként készül családjával az országot elhagyni. A kötetben lévő
írások élvezetesek, olvasmányosak, bepillantást adnak a művésznő
életébe, gondolataiba. Megtudhatjuk, milyen kapcsolat fűzte Jirí
Menzelhez, Garas Dezsőhöz, Pilinszky Jánoshoz. A négysorosát kívülről
fújja, még akkor is, ha álmából fölébresztik.

„Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet."

A Kép-tárban Törőcsik Mariról és Maár Gyuláról láthatunk felvételeket, melyeket Benkő Sándor készített 1990 és 2015 között. Nagy élmény volt a művésznőt látni, a könyv pedig igazi csemege, bátran ajánljuk mindenkinek.

S végül következzen a művésznő üzenete:

„Örülni kell, hogy, hogy élünk, tudjunk szeretni, mert akkor szeretnek minket, ha mi is szeretünk."