Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

Egyetemi konfliktus: Az egyéni érdekek fontosabbak voltak?

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2015-02-08

Kíváncsiak voltunk, mi vezetett ahhoz, hogy Szombathely úgy véli, Sopron gyarmatosította.

„Egyáltalán miről szól ez az egész? Mi az előnye vagy hátránya, ha a
szombathelyi főiskola a sopronival van együtt vagy külön? Talán ezt
kifejthetnék” – írta hozzászólásában egyik olvasónk legutóbbi, szerdán megjelent cikkünkre
reagálva, amelyben a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME) és a Savaria
Egyetemi Központ (SEK) közötti konfliktus legújabb fejleményeiről
írtunk.

Ezért megkerestük Nemény András városi képviselőt, aki az egyesülési
tárgyalások idején a Berzsenyi Dániel Főiskola stratégiai bizottsági
elnöke volt, hogy mondja el, milyen érvek szóltak az NYME mellett és a
többi intézmény ellen, illetve fejtse ki véleményét a kialakult
helyzetről. És arra is kíváncsiak voltunk, milyen most a hangulat az
egyetemi központban.

A szocialista politikus az egyesülési tárgyalások előtti állapotokról
szólva azt mondta, akkor „vészhelyzet volt”, az intézmény annyi
veszteséget termelt, ami már a napi működést veszélyeztette.

„A főiskola vezetése az előremenekülést választotta, ezért döntött az egyesülés mellett” – magyarázta lapunknak Nemény.

A képviselő úgy véli, a tárgyalások sikeresek voltak, jó alku
született, hiszen erős jogosítványokkal rendelkező Savaria Egyetemi
Központ jött létre, és az időközben szintén soproni fennhatóság alá
került Bolyai iskolát sem veszítette el Szombathely. A SEK önálló
maradhatott, külön költségvetési alszámlája volt, a döntéseket pedig itt
hozták meg (a szombathelyiek kinevezési jogokkal, vétójogokkal
rendelkeztek).

Az egyesüléssel persze nem teremtődtek meg egy csapásra az egyetemmé
válás feltételei, de ehhez „ideális feltételrendszer” jött létre.

A Berzsenyi Dániel Főiskola egykori
hallgatóinak felállított Alma Mater-szobor. Lehet, hogy csak ennyi marad
a szombathelyi felsőoktatásból?

Arra a kérdésünkre, hogy végül a két versenyben maradt „kérőből”
miért Sopron, és miért nem a veszprémi Pannon Egyetem lett a befutó,
Nemény András azt felelte, hogy Faragó Sándor rektor „mindent megígért”,
míg a veszprémi rektor kerek-perec közölte, milyen átalakításokra van
szükség a működőképesség fenntartásához.

Veszprém esetében az is probléma volt, hogy az egyesüléssel
párhuzamosságok alakultak volna ki a bölcsészképzésben, hiszen a Pannon
Egyetem is számos bölcsészettudományi szakkal rendelkezett.

Az ígéreteket tehát „a szombathelyiek elhitték”, de mindez nem lett
volna elég, ha 2007-ben Gadányi Károlynak és Faragó Sándornak (utóbbi
egyébként évtizedekkel korábban az előbbi tanítványa volt) nem kell
azzal szembesülnie, hogy második vezető ciklusuk a végéhez közeledik,
így hamarosan át kell adniuk a stafétát valaki másnak. Az egyesüléssel
viszont új intézmény jött létre, így elölről indult a számláló,
mindketten maradhattak vezető pozícióban, igaz, Gadányi már csak
rektorhelyettesként, mivel két rektora nem lehet egy egyetemnek. Viszont
emellett – nyugdíjazásáig – ő lett a SEK elnöke.

„Mindenki nagyon akarta az egyetemmé válást, de nem valósult volna
meg, és nem így jött volna létre, ha nem játszanak jelentős szerepet az
egyéni érdekek” – összegzett Nemény András.

Az egyéni érdekek aztán a későbbiekben is fontosabbnak bizonyultak a
közösségi szempontoknál, legalábbis Nemény feltételezése szerint.

Ugyan 2010 után, miután a jobboldal került hatalomra Szombathelyen,
már nem látott bele az egyetem mindennapi működésébe, de azt tudja, hogy
az erős jogosítványokról mondott le a SEK vezetése, Sopronhoz került a
Bolyai vagy éppen a gazdasági hivatal, szakok, juttatások (például a
cafeteria) szűntek meg, jelentős elbocsátások történtek, miközben egyes
pozíciók, szakok érinthetetlenek voltak. Közben persze a hallgatói
létszám is nagy mértékben csökkent, a költségvetési támogatás
megfeleződött, de meglátása szerint mindezek nem sodorták volna a
jelenlegi helyzetbe a SEK-et.

Arra a kérdésünkre, hogy amennyiben mindezzel tisztában volt, miért
nem tett valamit a folyamat megállítása érdekében, Nemény András azt
válaszolta, hogy 2010-ben, amikor már látszott, hogy a baloldal
elveszíti az önkormányzati választást, ő maga kezdeményezte, hogy Hende
Csaba tárgyaljon Gadányi Károllyal az intézmény jövőjéről. Ez a
tárgyalás létre is jött.

„Akkor is úgy gondoltam, most is úgy gondolom, hogy összefogásra van
szükség az egyetem érdekében. De mindenki a maga területén tudja tenni a
dolgát. 2010 után többször felszólaltam a parlamentben, ám a kormány
csak a legszükségesebb összegeket bocsátotta a SEK rendelkezésére. A
helyi politika pedig szintén magára hagyta az egyetemi központot” –
fejtegette Nemény András.

A politikus a jelenlegi helyzetről úgy vélekedett, van
létjogosultsága az önálló szombathelyi egyetemnek. Ha Sopron nem vonja
el a SEK forrásait, akkor fenntartható az intézmény. Máskülönben
veszélybe kerülhet akár a mérnökképzés jövője is, eltűnhet, „ahogy az
eddig erre szánt forrás egy része is eltűnt” – vélekedett Nemény.

Ez viszont már a nagypolitika terepe, miniszterelnöki döntés kérdése –
mondta a képviselő. – Igaz, a SEK nem rendelkezik annyi minősített
oktatóval, mint amennyire az önállóság esetén szükség lenne, hogy fenn
tudja tartani bizonyos szakjait, ezért ha sor kerül a kiválásra, a
kormánynak be kell majd ruháznia a humán-erőforrásba.

Kérdés, hogy minderre lehetőség lesz-e, mert ilyesmi eddig nem történt az országban, ezért a SEK példája precedenst teremthet.

Azt sem tudni, hogy Faragó Sándor mennyire lehet hatással a
folyamatokra, mert „nem tartozik a legkedveltebb rektorok közé,
összeférhetetlen ember, Sopronban sem kedvelik” – hangoztatta Nemény
András.

Jó, hogy 2007-ben nem hagytuk elsorvadni a szombathelyi
felsőoktatást, de időközben gellert kapott a folyamat. Ezt a csorbát
kell most valahogy kiköszörülni – mondta a politikus.

Pillanatnyilag ott tartunk, hogy Faragó Sándor rektornak szerdán
sikerült elfogadtatnia az új Szervezeti és Működési Szabályzatot
(szmsz), aminek természetesen sokan nem örülnek, hiszen az összoktatói
és összdolgozói értekezleten megjelentek 105:7 arányban úgy
nyilvánítottak véleményt, hogy a SEK vezetése az önállósodást képviselje
a szenátusban.

Az, hogy két szenátusi tag a dolgozók véleménye ellen szavazott, így a
SEK delegáltjai nem védték közösen a szombathelyi érdeket, nem szép
dolog – minősítette a történteket egyik forrásunk.

De soproni fennhatóság elé kerül a SEK könyvtára is. Annak a soproni
egyetemi könyvtárnak lesz a része, amely méretét tekintve mindössze az
ötöde a szombathelyinek.

A SEK munkatársai attól félnek, hogy az NYME „vihet” mást is.
Példaként a sportcsarnokot említették, hiszen az még Szombathelyhez
tartozik.

Forrásaink hosszasan sorolják a problémákat. Kezdve azzal, hogy
Sopron az elmúlt tíz félévből mindössze három félévben fizette ki a
túlórákat, azon keresztül, hogy a rektor év elején megemelte az oktatók
óraszámait, de nem rendelt mellé többletbért, egészen addig, hogy a
pályázati pénzek ötven százalékából béreket fizetnek, tizenöt százalékát
pedig elviszi a kancellári hivatal, holott egy-egy projektben végzett
munka pluszmunka, amiért többletjuttatás járna.

Az új szmsz következtében a két szombathelyi kart összefogó SEK
megszűnik. Ebből következően megszűnik például az érdekvédelmi
szervezet, a Közalkalmazotti Tanács. „A politikán kívül nem lesz semmi,
ami megvédene minket” – hallottuk több forrásból is. – Sopron annyira
megsanyargatott minket a különféle szabályzatokkal, hogy ebből a
helyzetből önerőből nem tudunk kilépni – mondta valaki más.