Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

Folytatódott Szombathelyen a teológia és a pszichológia párbeszéde

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-03-28

Folytatódott Szombathelyen a teológia és a pszichológia párbeszéde

2018. március 28. szerda 14:25

Március 26-án folytatódott a „Párbeszédben a teológia
és a pszichológia” című előadás-sorozat a Szombathelyi Egyetemi
Lelkészség szervezésében. Éger Csaba pszichológus és Németh Norbert
egyetemi lelkész előadásának témája a bűn és a bűnbánat volt.

A Van-e bűnbánat és megbocsátás, ha kiiktatjuk a bűntudatot? Bűntudat és bűnbánat elválaszthatatlanságáról című előadás a bűn, a bűntudat, a bűnbánat és bűnbocsánat kérdéskörét érintette. 

Elhangzott: Jézus Krisztus tanításában és az egész
kinyilatkoztatásban megtalálható a bűn valósága és az ígért irgalom.
Olyan téma ez, amely a bibliai istenképhez, az örömhír lényegéhez vezet.
A bűn elkövetése után rendre jelentkezik a bűntudat, a szégyenérzet,
ahogy a paradicsomkertben is, és Isten, ahogy az első emberpárnak, úgy
nekünk is megígéri és felkínálja a szabadulást a bűntől.

„A bűneink látása ajándék – hangsúlyozta Németh Norbert. – Először
ugyan elszomorodunk a bűneink láttán, de majd megtiszteltetésnek
vesszük, hogy Isten láttatja velünk őket. Ha nem szembesülünk a
bűneinkkel, a legjobb létlehetőségről lemaradhatunk, kimaradhatunk az
értékesebb lehetőségekből. Érdekeltek vagyunk abban, hogy lássuk a
bűneinket, ebből születik a bűnbánat, amennyiben jól működik a
lelkiismeretünk.”

Amit a teológia a bűnök látásának ajándékaként értelmez, azt a
pszichológia bűntudatnak hívja. Nem egy veleszületett, az emberi élet
kezdetétől stabilan adott látásmódról  van szó, hanem egy finomhangolt
érzelemről, amely a saját belső referenciapontunktól (szabályunktól)
függően válik aktívvá vagy marad passzív – mondta el Éger Csaba. A
pszichológus rámutatott, hogy a bűntudat érzése személyes életünk belső
szabályainak megszegése vagy jövőbeli megszegésének gondolata  nyomán
alakulhat ki. Evolúciós célja a közösségi lét elősegítése, a
proszociális viselkedés és attitűd kialakítása. Ezáltal érthetővé válik,
hogy a bűntudat megélésének minősége nem öncélú és irány nélküli, hanem
egyéni és közösségi célt szolgál.

Éger Csaba arra is felhívta a figyelmet, hogy bűntudatunk
finomhangolását – mi a jó, és mi a rossz? – elsősorban a nevelő
környezetünk – szüleink, tanáraink, számunkra meghatározó személyek –
végzi. Az „elhangolódott” bűntudat – úgy a felül- mint az alulműködő – romboló hatással lesz önmagunkra
és környezetünkre. Példaként említette a pszichológus, hogy eltúlzott
bűntudatot eredményezhet a szülők válása, a torz istenkép vagy
bántalmazás elszenvedése. Ilyenkor folyamatos, ok nélküli bűntudat
alakulhat ki, amely ellehetetleníti a felszabadult, őszinte és mély
kapcsolatmegélést önmagunkkal és a környezetünkkel. Ezzel szemben a
keretek nélküli nevelés vagy az empátiás képesség hiánya alulműködő
bűntudatot hozhat magával. Bűntudat hiányában nem (vagy csak részben)
képes az ember felismerni, hogy tökéletlen és fájdalmat tud okozni, ami
szintén destruktív egyéni és közösségi léthez vezethet.

„A bűntudatot újra lehet hangolni!” – hívta fel a figyelmet a
pszichológus. A bűntudatban megélt érzelmek felszínre engedése, a belső
szabályok meglátása és „feladójuk” felismerése az első lépések saját
működésünk megértésének és alakításának útján. Amennyiben rálátunk a
belső dinamikáinkra, lehetőségünk nyílik arra, hogy megértsük a
szabályok eredetét, és szükség szerint elhagyjuk azokat, amelyeket
rombolónak ismerünk fel. Újrahangolt bűntudattal megengedhetjük
magunknak, hogy az állandóan jelen levő terhelő bűntudatot (illetve a
hiányzó bűntudat kerettelenségét) elengedjük, és valóban szabad,
megbocsátó és megbocsátott életet éljünk.

Németh Norbert felvázolta, mi nem a megbocsátás: „Ezek mind
látszatmegbocsátások: »Megbocsátok, de nem felejtek!«, »Az idő
begyógyítja a sebeket«, »Áh, nem történt semmi«. Amikor csak szavakkal
bocsátunk meg, akkor is csak látszatmegbocsátásról van szó, az irgalom
nem a be nem teljesített büntetést jelenti.” Az egyetemi lelkész a
megbocsátás valódi jelentését is elmagyarázta: „A megbocsátás tudatos
döntés, ami a haragunk elengedésével jár, és hidat ver közém és a
megbántott vagy megsértő fél közé és Isten közé.”

A teljes előadás ITT tekinthető meg.

A következő előadást Szimbólumaink, ünnepeink értelme és értéke – Hogyan válik megfoghatóvá a megfoghatatlan az életünkben?
címmel tartja Németh Norbert és Éger Csaba május 7-én, hétfőn 18 órakor
az ELTE Savaria Egyetemi Központ „C” épület nagy előadótermében
(Szombathely, Károlyi Gáspár tér 4.).

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyetemi Lelkészség

Magyar Kurír