Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

Isten anyai és atyai arca

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-06-02

Isten anyai és atyai arca

2018. június 2. szombat 14:58

A Németh Norbert egyetemi lelkész által szerkesztett
kötetben az ELTE Savaria Egyetem Központjában 2017-ben a fenti címmel
megrendezett előadás-sorozaton elhangzott előadások szerkesztett anyagát
olvashatjuk.

Tornay Krisztina SSND szerzetesnővér a keresztény női
spiritualitásról fejti ki gondolatait, a Teremtés könyvéből kiindulva,
képzőművészeti alkotások alapján. Megállapítja: a női spiritualitásnak
jellegéből adódóan vannak szükségletei, amik mentén kibontakozni és
fejlődni tud. Néhány fontosabb ezek közül: A nőknek szükségük van
szokásokra és ritmusra, rendszeres imára, templomozásra, közös,
visszatérő imaalkalmakra; szükségük van mély és eleven istenkapcsolatra.
Enélkül szinte bukásra vannak ítélve, s mindenki, aki ezt a kapcsolatot
segíti, rendkívül fontos a nők számára – így a bölcs lelkivezető, az
igaz barátnő. Közösségre is szükségük van, mert eleve kapcsolódóak; a
nőknek kell az Egyház, de nemcsak azért, mert közösség, hanem azért is,
mert rendszerre van szükségük, „ami nélkül könnyen összezavarodhat,
szétfolyhat a nő”. Ugyancsak fontos a nőnek, hogy segítsen valakin,
„főzzön valakinek, rendezzen, gondoskodjon, békítsen, növeljen,
összekapcsoljon, elsimítson. Ezek nélkül elveszettnek, haszontalannak
érzi magát.”

Deák Viktória Hedvig OP domonkos szerzetesnővér, főiskolai tanár arra
keresi a választ, hogy lehetséges-e katolikus feminizmus. Kifejti: a
radikális feminizmus már nem azt állítja, hogy a nő egyenlő a férfival,
hanem azt, hogy ugyanolyan, mint a férfi. Ez az egyenlőségnek már
kifordítása. A katolikus tanítás először is azt hangsúlyozza, hogy a
férfi és a nő személy mivoltukból fakadóan egyenlők, „férfinak és nőnek
ugyanaz a személyi méltósága”. „Katolikus feminizmusról” vagy „új
feminizmusról” II. János Pál pápa nyomán beszélhetünk, aki szerint „A
női és férfi mivolt nemcsak fizikai és pszichikai, hanem ontológiai
szempontból is kiegészítik egymást. Csak a ’férfias’ és ’nőies’
kettősség valósítja meg teljesen az ’emberit’.” Hedvig nővér jó hírnek
nevezi, hogy létezik katolikus feminizmus: az Egyház szeretné
előmozdítani a férfi és nő egyenlő méltóságát úgy, hogy a köztük lévő
különbségek ne oldódjanak fel egy hamis egyenlősdiben, hanem gazdagítsák
és kiegészítsék egymást.

Kalmár Petra doktorandusz, katolikus hitoktató fölteszi a kérdést:
leányálom vagy női szeszély-e nőként az Egyházban szolgálni? Válasza:
„Szeszély semmiképp. De az álomaspektus tetszik. Isten álmodott valamit
mindegyikünkről. Rólam is, mint nőről. Ez az álma érdekel, ezt szeretném
kibontani… Az életet, a feltámadt Krisztust képviseljük nőként.
Sajátosan, máshogyan, mint a férfiak. Nem jobban, nem rosszul.
Máshogyan.” Kalmár Petra felsorolja, hogy hányféle területen
szolgálhatnak a nők az Egyházban: plébánián házvezetőnők, sekrestyések,
kántorok, beteglátogatók, hitoktatók, lelkipásztori kisegítők,
áldoztatók; igeliturgiát vezetnek, jegyesoktatást tartanak házasulandók
részére; egyetemek és főiskolák tanárai, tanszékvezető, rektorai,
dékánjai. A feminizmussal kapcsolatban a hitoktató egyértelműen
fogalmaz: a torzítva értelmezett és így megélt feminizmust, ami
sértődöttségből, önigazolásból és a felelősség elhárításával kommunikál,
azt a „feminizmust” ellenzi. „Ez ugyanis minden szándéka ellenére
nőietlen stílusban történik, és önmagát emészti fel.” Ezzel szemben a
helyesen megélt feminizmus krisztusi szabadságra vezet, „felszabadítja a
nőben és a férfiban is a nőiest, az animát. És a helyesen megélt
feminizmus nem utálja a férfit, hanem örül annak, hogy ő is van.”

Varga Gyöngyi evangélikus lelkésznő Mózes nővérének, Mirjámnak a
sorsán keresztül mutatja be, hogy az ószövetségi nőalakok – Mirjámon
kívül Sára, Rebeka, Debóra, Betsabé, Eszter – leginkább abban közösek,
hogy méltóságukat és megaláztatásukat egymás mellett, kontrasztként
jelenítik meg a bibliai szerzők a történeteikben. Mirjam az első nő az
ószövetségi hagyományban, akit prófétának, közösségvezetőnek neveznek.
Nem lett feleség, sem anya. Az Újszövetség Mirjám személyét, történetét
továbbviszi Mária, illetve a Máriák alakjában. Áthallások, párhuzamok
mutatják, hogy az evangélisták számára is ismerős volt Mirjám alakja.
„Egy nő, aki Istennek elköteleződve megismerte az Igazságot… Mirjám
élettörténete… vigasz és reménység minden nő, minden ember számára, aki
küzd az életért, a szabadságért, az őt megillető tiszteletért és a
méltóságért.”

Németh Norbert atya első előadásában Isten atyai, férfias világát
mutatja be, a másodikban a bibliai apaképet az Ószövetség és az
Újszövetség alapján, a harmadikban pedig arra keresi a választ, hogy mit
értünk hiteles férfiképen a Biblia nyomán. Kiemeli: férfi és nő testben
és lélekben egyaránt kiegészíti egymást. „Lényét Istenre vonatkozóan
fedezi fel, aki megteremtette őt, mindketten Isten képmásai, akik arra
hivatottak, hogy Istenhez hasonlóvá legyenek.” Németh Norbert szerint a
kereszténység nem véletlenül ismerte fel apának, Atyának azt az Istent,
„aki – a földi apák előképeként – szerető, gondoskodó szigorával és
nagyvonalú elnézésével irányítja teremtett földi családja, az egész
emberi közösség életét.” Isten atyaságát pedig Jézus Krisztus tárta fel
előttünk.

A kötethez Székely János szombathelyi megyéspüspök írt ajánlót,
akinek reményei szerint ez a „rendkívül érdekes és hiteles könyv”
segítség és útmutató lesz abban, hogy „még jobban felismerjük és
megtaláljuk a férfi és a nő Teremtő által szándékolt és megálmodott
küldetését a családban, az Egyházban és a világban”.

Isten anyai és atyai arca
Martinus Könyvkiadó, 2018

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír