Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
Támogatók

 

Címlap

Jobb lett volna itthon íróvá válni - Czetter Ibolya előadása a Genius Savariensis Szabadegyetem irodalmi zárókurzusán

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2017-05-09

Jobb lett volna itthon íróvá válni - Czetter Ibolya előadása a Genius Savariensis Szabadegyetem irodalmi zárókurzusán

Képgaléria megtekintése2017.05.09. - 19:30 | Mészáros Vivien - Fotók: Németh Tamás

Jobb lett volna itthon íróvá válni - Czetter Ibolya előadása a Genius Savariensis Szabadegyetem irodalmi zárókurzusán

Május 8-án Czetter Ibolya Ph.D. főiskolai tanár 'Kristóf Ágota és Szombathely' című előadásával zárta az irodalmi kurzus félévi sorozatát a Genius Savariensis Szabadegyetemen, a D épület földszinti I. előadójában. A több mint másfél órás előadás során nem csak egy részletesen felkutatott életúttal, hanem a kultuszteremtéssel, a szavak mögött megbújó jelentésekkel is megismerkedhettek az érdeklődők.

HIRDETÉS

A beszélgetés kezdetén Czetter Ibolya röviden, anekdotákkal tarkítva elmesélte, mi jelentett motivációt számára Kristóf Ágota életének és munkásságának kutatásához. Egyrészt a titokzatosság hajtotta, másrészt pedig a személyes kötődés. Utóbbival kapcsolatban bevallotta, hogy nem ismerte személyesen, nem találkozott soha Ágotával, bár nem lehetetlen, hogy korábban Szombathelyen sétálva nem haladtak el egymás mellett az utcán. A róla szerzett információk mind családtól, barátoktól, valamint a tanárnő édesanyja által elmesélt történetekből erednek. Az előadó elszánt kultuszkutató énje biztosította a közönséget afelől, hogy még ha kívülről lazának is tűnik ez a kötődés, ő belül mégis a legmélyebben átérzi. Ide kapcsolható a címválasztás magyarázata is, amely Kristóf Ágota életútja száraz jelzős szerkezetét kapta Kristóf Ágota találkozásai cím helyett. Utóbbi metaforikus jelentésű abban az értelemben, hogy noha nem találkoztak, mégis személyes kapcsolat alakult ki köztük. Az előadó örömét fejezte ki az írónő irodalmi kánonba való bekerülésével kapcsolatban, azonban mindenki számára elkeserítő tény, hogy nagyon kevesen, még a közeli hozzátartozók sem ismerték műveit, noha Svájcban és Franciaországban érettségi követelményként szerepel.

Megkonstruálható-e objektíven egy életút? 

A bevezető után az előadó áttért az elkészült kiadvány formai, tartalmi, módszertani és lélektani ismertetésére. Maga a könyv kinézetre kicsi, elegáns, tartalmát tekintve pedig informatív és könnyen fogyasztható, hiszen a kisebb anekdoták felfrissítik a száraz irodalomtörténeti anyagot. Az életrajzírás mindenkori nagy kérdése ott lebegett a könyv alkotója előtt is: megkonstruálható-e objektíven egy életút? A tanárnő saját tapasztalatai alapján azt vallja, hogy nem lehetséges, mivel a fentebb már taglalt személyes kötődés következtében megjelenik a szubjektív nézőpont, így lehetetlen az elfogulatlan, semleges képalkotás. Lélektani szempontból vizsgálva egy igen szomorú, keserű életút rajzolódik ki, melyet nem csak az elmúlást jelentő utolsó pont fejez ki, hanem egy nehéz női sors végigkövetése, vagy akár az életmű elhanyagolása, ami párhuzamba hozható a női irodalom parlagon hagyásával.

Czetter Ibolya másik fontos motivációja a Kristóf Ágota művek stilisztikai sokszínűsége és izgalmassága, ahogy nyelvezetével rabul ejtette őt. Ha csak a nevet vizsgáljuk, máris ott a problematika az identitással kapcsolatban. Az írónő születési neve Kristóf Ágota, mely az emigráció során Agota Kristof-fá "idegenült", majd hazatérését követően ismét visszatért eredeti nevéhez. A haza- és névváltoztatás magában hordozza a teljesség és a meghasadtság kettősségét, az identitásproblémát, a névben rejlő végzet fájdalmát.

....azért jó fiúnak lenni, mert velük mindig történik valami izgalmas 

Az életút feldolgozása során fontosnak tartotta a szerző, hogy a szülői hátteret is vizsgálja. Ágota édesapja, Kristóf Kálmán tehetséges tanítóként élte életét, egy nagyon ambiciózus, törekvő férfi volt. Az édesanya, Turchányi Antónia tanítónőként végzett, de a későbbiekben nem gyakorolta hivatását, a visszaemlékezők kemény, szigorú asszonynak írták le. Ágotára a boldog, családdal töltött gyermekévek alatt leginkább a vagányság volt jellemző. Fiús habitusára a magyarázat, hogy szerinte azért jó fiúnak lenni, mert velük mindig történik valami izgalmas, míg a lányokról ez nem mondható el. A Csikvándon töltött idő alatt akár szőrén is megülte a lovat, és nem állt tőle messze a csínytevés, amiért rendszerint Jenő testvére kapott ki.

Nagy fordulópontot jelentett a család életében a Kőszegre költözés az édesapa munkalehetősége miatt. A fiatal lány egész életét végigkísérte Kőszeg, ami elmondása szerint a világ legszebb városa, és végakaratában is ezt a települést jelölte meg nyughelyéül. Szintén fontos és váratlan változás következett, amikor az ambiciózus apukát bebörtönözték. Ennek hatására szétrobbant a család. Az édesanya kitartott elítélt férje mellett, így tanítói állást nem vállalhatott, alkalmi munkákból próbálta meg eltartani a családot, ami idővel egyre terhesebb lett, így internátusba kényszerült adni gyermekeit. Így került Ágota Szombathelyre, idegen környezetbe, idegenek emberek közé, ahol egyetlen vigaszt naplója nyújtotta, melyben a mindennapi történések, érzések mellett korai verseit is lejegyezte. Sajnos a napló elkallódott, de Az analfabéta című könyvében sokat felidéz az itt eltöltött időkről, a nyomorról, a szegénységről. Érettségi után egy történelemtanárához ment feleségül, akivel házasságuk során mindvégig ambivalens viszonyban állt.

Az igazság a jó stílus 

1956-ban, lányuk születése után emigrált a család, Svájcban telepedtek le, ahol az anyuka fizikai munkásként tudott elhelyezkedni. Az óragyárban végzett monoton munka közben fejben verseket írt, melyeket megtanult, majd hazaérve lejegyzett. Ez is azt bizonyítja, hogy még ilyen helyzetben is érezte magában a küldetést. Mindegy, hogy a nyilvánosságnak vagy asztalfióknak, de írt. Válása után ismét férjhez ment, de új házassága az első sorsára jutott. Élete végéig úgy nyilatkozott a férfiakról, hogy utálja őket, és lassú méregnek tartotta a házasságot. Munkája és kisfia révén ráragadt a francia nyelv, melyen megalkotta a sikert hozó A nagy füzet című művét.

A további stílusvizsgálat során Czetter Ibolya a stílust ars poeticaként is értelmezte Kristóf Ágota alkotásaiban. Az igazságot tartotta jó stílusnak, így az érzelmeket kifejező leírásokkal szemben olyanokat használt, melyek sokkal tárgyilagosabbak, ezáltal kifejezőbb és valósabb, azaz igaz a mondanivaló. Frankofon szerző lévén tanult nyelven írt, ami felvetette azt az érdekes kérdést, hogy miben érhető tetten műveiben magyar gondolkodása, megfogható-e a szemlélet? E felvetés kutatása még a jövő zenéje.

Czetter Ibolya hatalmas munkát végzett azzal, hogy felépítette és méltó helyére tette Kristóf Ágota kultuszát. Csak reménykedhetünk, hogy nem csak helyi vonatkozásban, a Híres szombathelyi nők sorozatban, hanem országosan, az iskolákba is felbukkan a neve és művei, mint a hazai női irodalom egyik nagy alkotója.

Kapcsolódó írásunk:

Szombathely megbecsüli szülötteit - Kristóf Ágotáról mutattak be könyvet az ŐrvidékHázban