Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

"Párbeszédben a teológia és a pszichológia" - Záróelőadás

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-05-23

"Párbeszédben a teológia és a pszichológia" - Záróelőadás

Párbeszédben a teológia és a pszichológiaMájus
7-én volt a "Párbeszédben a teológia és a pszichológia" c.
előadássorozat záróelőadása amely a "Szimbólumaink, ünnepeink értelme és
értéke - Hogyan válik megfoghatóvá a megfoghatatlan az életünkben?"
címet viselte.

Az előadás első felében az ünnepek és rítusok eredetéről beszélt
Éger Csaba pszichológus. "A közös ünneplés - ritualizálás - alapvető
emberi szükséglet amely segíti a közösséget a kollektív tudat
kialakításában, biztosítja a stabilitást és elősegíti a változásokat."
ismerteti Éger, Émile Durkheim - a rítuskutatás egyik legmahatározóbb
ősatyja - nyomán. Már az ősember is felismeri, hogy erősíteni kell a
törzs egységét (kollektív tudatát), mert egység hiányában a törzs
szétszakadhat és a leselkedő veszélyek ellen elveszítheti
védekezőképességét. Hasonlóan az ősemberhez, a XXI. századi embernek is
törekednie kell a közösségei egészséges működésére. Ellenkező esetben
szétesnek a családok, megjelenik a magány és elvész pszichés
védekezőképesség.

Ahhoz azonban, hogy az ünnepek céljukat érhessék, és a fent említett
egészséges működést elősegíthessék, bizonyos feltételeknek teljesülnie
kell. Ebből az egyik, hogy ünnepeink nem egy időpillanatba sűrűsödnek
bele, hanem egy folyamatot testesítenek meg. Így része az ünnepnek a
készület, az ünnep megülése és az ünnepből való visszatérés a
mindennapokba is. Ha valamely elem kimarad, az ünnep elveszíti erejét.
"Mintha a mosogatógépre gondolnánk. Be kell pakolni, el kell indítani a
prorgramot és ki kell pakolni. Bármelyik elem marad ki, nem fogja tudni a
célját  - megtisztítani a koszos edényeket az újabb használat érdekében
– elérni." - ismerteti Éger Caba.

Az ünnephez tartoznak "külsőségek" amelyek szintén a cél elérését
szoglálják. Ennek megfelelően van az ünnepeknek - kimondott vagy
kimondatlan - forgatókönyvük is, amely rögzíti a szerepeket, kellékeket,
helyszíneket és egyéb tudnivalókat. Ezek ugyan felesleges külsőségnek
tűnhetnek, de hiányuk esetén nehezebben válik ünneppé az ünnep.

Gazdag és színes életérzés a liturgiát ünneplő, szimbólumokkal élő ember élete.“ - folytatta a téma teológiai hátterét kifejtve Dr. Németh Norbert atya.

Teljesítménytől teljesítményig, vagy ünneptől ünnepig élünk?
– tette fel a kérdést Norbert atya. A rítusok segítik az embert eljutni
arra a felismerésre, hogy az ünneptől ünnepig érdemes csak élni.
Érdemes megtanulnunk az életét megünnepelni (nem pusztán a
teljesítményeket), és ebből az élményből a jövő felé lendülni.

A liturgiában megünneplem azt, aki vagyok és nem azt, amit teszek,
nem azt, amit birtoklok. A liturgikus ünnep meghív, hogy a jelen
állapotomban találkozzam a felém közelítő Istennel. Az ember
megtanulhatja, hogy Isten előtt nem kell viselkednie, magát eljátszania.

Az ünnep örömmé vált létezés.” O. Clément-et idézve zárta gondolatait Norbert atya.

Az előadás utolsó negyedében az ünnepek mindennapi, mindenkit érintő
jelentőségéről beszél a pszichológus. Felhívja a figyelmet, hogy a
változást elősegítő ünnepeink – például házasságkötés, diplomaosztó –
nem degradálandó a „csak egy papír” címet viselő mindennapos rutinná.
Ezen életesemények fontos és jelentős változást hoznak az ünnepelt és az
ünneplő közösség életébe. Egy házasságkötés esetében a fiúnak el kell
búcsúznia édesanyjától, és az édesanyának el kell tudnia engedni fiát.
Ez nem mindig egyszerű, mert a rendszer (jelen esetben család) a
megszokott és biztonságos egyensúlyra törekszik, és a változásnak ellen
akar állni. Amennyiben nem mindenki számára jól látható és tapintható a
változás (például a házasságkötés megünneplésén keresztül), úgy
nehezebben alkalmazkodnak a rendszer tagjai ahhoz. A nem mindenki által
élt vagy elfogadott változások pedig súlyos konfliktusok forrásaivá
válhatnak, mint például az anyós-após kihívásoknak köre. A pszichológus
folytatja, hogy a gyász hasonló fontossággal bír. Életünk folyamán
elveszíthetjük szerettünket, munkahelyünket, lakhelyünket, barátságot
vagy egyéb számunkra fontos értéket. A veszteség megsebzi lelkünket, és a
keletkező sebet tisztítani, gyógyítani érdemes. Mindezt annak
érdekében, hogy a seb szépen be tudjon hegedni, ne pedig gennyes
fekélyként keserítse életünket. Ezen gyógyító munka egyik eszköze lehet
az ünneplés. Nem vidám és örömteli ünnep, hanem gyászos és fájdalmas
rítus. Segít bennünket, hogy a fájdalomban keletkező érzéseink felszínre
tudjanak kerülni, és ne a lelkünkben pangva okozzanak egyre nagyobb
feszültséget.

Zárógondolatként az ünnepek identitásképző és értékközvetítő
szerepéről hallhattak a jelenlevők. Szülőként, tanárként, vezetőként
fontos, hogy a ránk bízottaknak közvetíteni tudjuk az általunk értékként
megtapasztalt életelemeket. „A szó elszáll, az ünnep megmarad.” -
mondja Éger, utalva arra, hogy egy élményszerűen megélt ünnep mélyebben
raktározódik el az ember emlékezetében, mint a sokszor elismételt
mondatok. Így akár az ünneplő ember életének irányadó tapasztalatává is
válhat.

A teljes előadás itt nézhető, hallgatható végig: https://sek.videotorium.hu/hu/recordings/21321