Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
 
Támogatók

 

Címlap

Pusztay János előadóestje a Genius Savariensis Szabaegyetem Irodalmi Kurzusán

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2016-05-23

Pusztay János előadóestje a Genius Savariensis Szabaegyetem Irodalmi Kurzusán



 

 

PusztayJános előadóestjeKülönleges
élményben volt része azoknak, akik a Genius Savariensis Szabadegyetem
által szervezett irodalmi előadássorozat záró rendezvényét választották
május 19-én, csütörtök esti programként. Pusztay János professzor úr
válogatott a már megjelent, illetve a még kiadásra váró verseiből,
költeményeiből.

 

 

 

PusztayJános előadóestjeAhogy
Dr. habil. Fűzfa Balázs bevezetőjében rámutatott, az mindig más és
mindig egyedi, ha a költő mondja el a saját versét, főleg, ha olyan
valakiről van szó, aki ennyire bensőséges kapcsolatban van a nyelvvel. A
kezdetekről szólva elmondta, hogy körülbelül egy évtizede kereste meg
őt a professzor azzal a kéréssel, hogy olvassa el addig megírt verseit
és mondjon róla véleményt; érdemes-e neki ezzel foglalkoznia a
továbbiakban?

A kezdeti megdöbbenés után – hiszen nem tudott Pusztay János ilyen
irányú próbálkozásairól – következett az újabb meglepetés, milyen jók és
izgalmasak ezek az alkotások, melyek között van rövid, pár soros, de
hosszabb lélegzetű egyaránt. Azóta már több kötetben is napvilágot
láttak, ezeket az előadás végén meg lehetett vásárolni és a szerző által
dedikáltatni. Elsőként játékosabb verseiből adott elő néhányat, melyek
alaphangulata vidám, áthatja őket a „létezés csendes derűje”,
megelevenedett előttünk többek között a „Malac/karaj”, „Malacka/raj”, a
„Nanaszán”. Majd következett a Mű mű című vers, hiszen „...van igazi tét
és műtét, ...vannak igaziak és műlábak, ...van igazi öröm, de nincs
műöröm, ...van igazi bor, de nem kell műbor”. Magát Fűzfa Balázst is
megjelenítette egy vers erejéig. Gyerekversek is születtek tollából,
melyeket unokáinak címzett, ezek két téma köré csoportosulnak, vannak az
úgynevezett évszakos és a madaras költemények. A szerző a mai napig
emlékezik arra a konkrét élményre, érzésre, pillanatra, mely verseit
ihlette. Merített témát természeti és életképekből, koncertélményből,
pillanatnyi hangulatokból. Írt haiku, 17 szótagból álló, rövid verseket
és ezek mintájára alkotott „jaiku”, kevésbé kötött, hosszabb terjedelmű
költeményeket. Foglalkozott a szerelem témakörével, beszélgetett az
Úrral és születtek önéletrajzi jellegű írások is. Egy gondolat többször
is foglalkoztatja a szerzőt: „Mit enged még a sosem késlekedő?” Reméljük
még nagyon sok hasonlóan mély és gazdag érzelmekkel teli alkotást. Úgy
gondolom, hogy aki kedvét leli a versírásban és akinek a nyelv ily magas
fokú művelése van a birtokában, kell, hogy folytassa ezen mesterségét
hallgatóságának örömére.

Szöveg: Rónainé Magyar Krisztina-Képek: Simon Katalin