Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
Támogatók

 

Címlap

Szabó László: Rivális szurkolókból lettünk nagy és boldog család

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2017-05-15

Szabó László: Rivális szurkolókból lettünk nagy és boldog család

PCS - fotó: Hornyák Emőke, Bodorkós Máté • 2017. május 15., hétfő • 20:28 •   •  0
Szabó-Haklits Zsuzsa és Szabó László életét meghatározta a kosárlabda. Azzal viszont egyikük sem számolt, hogy a nagy szerelmet is a sportnak köszönhetik majd.
Szabó-Haklits Zsuzsa és Szabó László életét meghatározta a kosárlabda. Azzal viszont egyikük sem számolt, hogy a nagy szerelmet is a sportnak köszönhetik majd.

Bizonyára csak nevetett volna néhány évvel ezelőtt a Szabó házaspár, hogy családjuk és házasságuk a kedvenc sportághoz köthető. Szabó László és kedves feleségét egy tavaszi napsütéses délelőtt kerestük fel otthonukban.

Illik pontosan érkezni, ezért a megbeszélt időpont előtt már volt időnk nézelődni és nem kellett csalódnunk. Csendes utcában egy szép ház, amelynek udvarán az elengedhetetlen kosárlabdapalánk magaslott. Szinte kedvet kaptunk dobálni egyet, de profik ellen vajmi kevés esélyünk lett volna, ezért inkább az asztal mellé ültünk a SzoESE vezetőedzőjével és a csapat kapitányával.

Nehéz elképzelni, hogy két sportember nem a szenvedélyüknek köszönhetően ismerkedtek megy egymással. Azonban, hogy lett életetek egyik szerelme a kosárlabda?

Az égiek megtréfáltak bennünket, hiszen két élvonalbeli együttes van a megyében és mi pont a riválisért szurkoltunk, szurkolunk - mondta Zsuzska, aki igazi háziasszonyként sürgött-forgott a konyhában. Engem a bátyám, Haklits András inspirált, aki kalapácsvetésben és súlylökésben is remek eredményeket ért el. Később horvát színekben olimpián is részt vett. Tapasztalhattam, hogy mivel jár az élsportolók élete. Edzések, versenyek, sok lemondás és tudtam, hogy ezt szeretném csinálni én is. Azonban szüleim túlzottan óvtak, de azt is tudtam, hogy mindenképpen kosárlabdázni szeretnék. Az eltelt idő pedig bebizonyította a szüleimnek, hogy nem egy kósza fellángolásról volt szó. Fájó pont azért van, hiszen ott ismétlődik egy kérdés a fejemben: mi lett volna ha...?

Én viszonylag későn kezdtem ezzel a sportággal foglalkozni, de szerencsére nem csak a mozgást, hanem a kedvesemet is a kosárlabdának köszönhetem - vette át a szót a ház ura. Végigjártam én is a szamárlétrát, aztán döntenem kellett és tudtam, hogy az élsportolókhoz képest sok a lemaradásom, így inkább a háttérmunkával szemezgettem. Amikor Zsuzska hazajött Ausztriából, ahol fél-profi játékosként szerepelt elkísértem egy edzésre. Aztán azon vettem észre magam, hogy szakmai szemmel nézem a tréninget. Egyre jobban érlelődött bennem, hogy ezt szeretném csinálni. Ennek lassan hat éve már. Szalai Jánosnak köszönhetően ismerkedhettem meg a szakma mélységével, majd Kozma Tamás által egy újfajta szemléletet is kaptam. Úgy érzem, hogy a lehető legjobb szakemberektől tanulhattam.

Azért szülőként, játékosként és edzőként nem lehet egyszerű kivitelezni az egyszerű hétköznapokat.

Valóban, hiszen több korcsoporttal dolgozom, dolgozunk. Az utánpótlás együttesek mellett az amatőr és az egyetemi csapattal is foglalkozom, ráadásul a feleségem a játékosom is egyben, nem egyszerű feladat.

Természetesen törekszünk arra, hogy ne házaspárként legyünk ilyenkor jelen, hanem edző és játékos minőségben is. Egyébként nagyon hálásak vagyunk a szüleinknek, testvéreknek, barátoknak, mert óriási áldozatot hoznak értünk. Egy-egy mérkőzés alkalmával több száz kilométert utazunk, így nem csak hétköznap, hanem hétvégén is muszáj logisztikázni - mesélte Szabó-Haklits Zsuzsi.

A jövőt tervezni pedig nem egyszerű feladat, hiszen három gyermek édesanyjaként a karriert is tudatosan építed a SzoESE csapatkapitányaként. Nem egyszerű feladat, hiszen több évtizedes sportkarrierrel a hátad mögött kell döntened.

Az ember holtáig tanul, ezt bevéstem az eszembe, hiszen édesanyám a sérüléstől tartva azt mondta, mindig kell egy B-variáció. Ha egyszer be kell fejeznem a pályafutásom, akkor sem tudom elképzelni, hogy ne legyen közöm a kosárlabdához. Nagyon szeretek gyerekekkel dolgozni, és Szentpéterfán már tanítom a legkisebbeket. Emellett pedig a játékvezetéssel is kacérkodom, hogy ezáltal másik oldaláról is megismerjem az általam kedvelt sportágat.

Ha a jövőről kérdezzük a családfőt megcsillan a szeme, hiszen három csodaszép fiú édesapjaként a sport szeretetére is tanítja gyermekeit.

Szerencsések vagyunk, mert a párommal az egészséges életmódra neveljük a fiainkat. Nálunk nincs tudatos erőltetés egyik sportágra sem. Élvezzék az életet, a mozgással pedig kiegyensúlyozottak lesznek. Márk már hatéves és három éve folyamatosan kosarazik, saját elhatározásból. Ha ennyi idősen kezdtem volna, és elég kitartó vagyok, akkor lehet máshogy alakul a karrierem - mondta Szabó László.

Viszont nagyon boldogok, hogy a szeretett sportág nemcsak összehozta őket, hanem egész életüket meghatározta. Bár egyetlen ellentét azért felüti a fejét, évente két alkalommal.

Igen, ez így van, mert Szentpéterfán szinte mindenki Körmend szurkoló, míg Lackó szíve a sárga-feketékért dobog. Persze szívesen piszkáljuk egymást a rangadók ideje alatt, de azután, képesek vagyunk arra is, hogy más csapatok mérkőzésén együtt szurkoljunk a szombathelyiek, vagy épp a körmendiek sikeréért - meséli nevetve Zsuzsi.

Jó társaságban gyorsan megy az idő, a kifogástalan vendéglátás után pedig időszerű volt a távozásunk is, hiszen eljárt az idő és a legkisebb legény már éhes volt. Udvarias elköszönés után, pozitív energiával feltöltve indultunk. Séta közben fél szemmel néztem vissza az árválkodó kosárpalánk irányába, hogy megállapítsam, hogy vannak olyan szerencsés emberek, akik a sportnak nemcsak az egészségüket, hanem életük szerelmét is köszönhetik.