Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
 
Támogatók

 

Címlap

Szélmalmokra márpedig szükség van – Pusztay János és Fűzfa Balázs könyvbemutatója a könyvtárban

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2015-03-20

Szélmalmokra márpedig szükség van – Pusztay János és Fűzfa Balázs könyvbemutatója a könyvtárban

Képgaléria megtekintése2015.03.20. - 17:20 | Rozán Eszter - Fotók: Büki László 'Harlequin'

Szélmalmokra márpedig szükség van – Pusztay János és Fűzfa Balázs könyvbemutatója a könyvtárban

Vannak kérdések,
melyek megválaszolása örök feladat, s ha nem is állandóan, de időnként
újra és újra fel kell tennünk. Mintegy húsz évvel ezelőtt Fűzfa Balázs
elindított egy beszélgetést Pusztay János nyelvészprofesszorral, aki
akkor a Berzsenyi Dániel Főiskola főigazgatója volt, s ez a beszélgetés
meg is jelent interjú formájában A mocsarakat nekünk kell kiszárítanunk
címmel. Húsz év után elérkezett az idő, hogy a kérdések ismét napirendre
kerüljenek, ebből született az „Önmagad útját járd” című kötet, mely a
Magyar Nyugat Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

HIRDETÉS

Sokan voltak kíváncsiak a Prima Primissima-díjas nyelvészprofesszor, Pusztay János és Fűzfa Balázs irodalomtörténész legújabb könyvére a Berzsenyi Dániel Könyvtárban, mely valójában egy húsz évvel ezelőtt elkezdett eszmecsere folytatása. Lovass Tibor, a Szombathelyi Médiaközpont ügyvezető igazgatója beszélgetett
a szerzőkkel. A kérdések újbóli megvitatására azért is volt szükség -
mondta Fűzfa Balázs -, mert Pusztay János azóta sok-sok tapasztalatot
szerzett, s másképp látja a dolgokat, melyekre fiatalsága okán akkor
esetleg nem tudott válaszolni. A következő kötetre 10 év múlva
számíthatunk, ígérte. Pusztay János elmondta, valóban újra fel kellett
tenni a kérdéseket, mert sem a felsőoktatás, sem a magas kultúra nem
tölti be azt a szerepet a városban, melyet megilletne, holott a
felsőoktatás határozza meg a jövőt. A megye lakossága egyre fogy, ennek
pedig egyik meghatározó oka az, hogy azok a fiatalok, akik más
településre mennek tanulni, tanulmányaik végeztével nem térnek vissza. A
professzor hangsúlyozta, bírálatában mindvégig a jó szándék vezérelte,
az érted haragszom, nem ellened jegyében. Fontosnak
tartja a régió fejlődősét, s mivel élete során több országban is
megfordult, képes más perspektívából szemlélni a dolgokat, a nemzetközi
kitekintés példaként szolgál számára. Sajnos egyre gyakrabban
tapasztalja, hogy a vidékiséget összekeverik a provincialitással. Saját
jószántából, önként tért vissza Szombathelyre, mert szívügye a város
szellemi jóléte, vagyis vidékinek vallja magát, ám ez nem azonos a
szűklátókörűséggel.

Lovass Tibor kérdésére, hogy milyennek látja Pusztay Jánost, Fűzfa Balázs így válaszolt:

"Pusztay
János a tanárom volt és a kollégám, aki a példaképem és a barátom.
Fölnézek rá, mert egy széles látókörű, konzekvens, önmaga útját járó
ember. Rendkívül nyitott mások felé, meghallgatja a problémáikat,
odafigyel rájuk. Jellemző még rá a tolerancia, és arról sem szabad
elfelejtkeznünk, hogy elképesztő humora van. Mindezeken kívül gyönyörűen
énekel.
"

- De csak két pohár bor után - tette hozzá Pusztay János.

Pusztay
János egy tudásalapú társadalomban látja az ideális jövőt, ez a célja a
Genius Savariensis Szabadegyetemmel is. Szeretné elérni azt, ami a
skandináv országokban természetes, hogy az emberek bármiféle érdek
nélkül művelődjenek, szélesítsék tudásukat. Ezt hálózatos formában
képzeli el, ahol a bázist a kisközösségek alkotják. Ahhoz, hogy egy
társadalom megfelelően működjön, nem kizárólag a gazdaság fejlesztésére
van szükség, hanem elsősorban egy tudásalapú, magas kultúrájú bázist
kell létrehozni, és erre épülhet fel a gazdaság. Itt a professzor utalt
Fűzfa Balázs egy mondására, nem gépészmérnököket, hanem
„épészmérnököket" kell képeznünk. A gépészmérnök csupán szakbarbár, ha
nincs általános műveltsége.  Valószínű, hogy a csavart precízen fogja
elhelyezni, de nagyobb összefüggésekben már nem lesz képes gondolkodni.
Szükség van olyan gondolatokra, amire Vas megyét fel lehet fűzni, aztán
ehhez kapcsolódnak majd a régió többi megyéi, utána pedig az egész
Dunántúl, és így már képesek leszünk arra, hogy a közös érdekeket
képviseljük a nagypolitikában is. A tudás rendkívül fontos, mert a
tájékozatlan embereket könnyű meg- és félrevezetni. A szabadegyetem
ebben nagy segítség lehet, bár nem élnek vele annyian, mint amire
lehetőség lenne. Szombathely ugyan egyetemi város, mégis hiányzik belőle
az a pezsgés, ami az igazi egyetemi városokra jellemző. Göttingenben
például megállnak az expressz vonatok, és az egyetem képes az egész
várost eltartani.

Fűzfa Balázs arról beszélt, hogy a könyv
készítése során valódi, igényes kérdéseket vitattak meg, melyet a
spontaneitás jellemzett, ettől vált igazán élővé. Pusztay professzor a
szokásos bőbeszédűségével válaszolt, így többnyire a rövid kérdések és
hosszú feleletek a jellemzőek, bár a fordítottjára is akad példa.

Pusztay
János a demokráciáról vallott felfogását is említette. A demokrácia
hátulütőjének azt tartja, hogy gyakran a változásra, megújulásra nem
képes többség akarata érvényesül. Az egyetem és a kutatás területén úgy
tudja elképzelni a demokráciát, hogy a minisztérium ad egy irányvonalat,
ezt alsóbb szinteken megvitatják, s utána döntenek. 

Fűzfa Balázs úgy véli, Pusztay János igazi Don Quijote,
aki keresi a szélmalmokat, csak éppen Rosinantét Kincsemre cserélte. A
szélmalmokat le lehet győzni, vereséget is lehet szenvedni, de az igazán
nagy emberek túl tudnak ezen lépni, és képesek a megújulásra. Pusztay iskolateremtő személyiség, képes arra, hogy embereket gyűjtsön maga köré.

Pusztay professzor szerint léteznek az ellenlavórnagyok és az ellentengernagyok.
Az ellenlavórnagyok a Csónakázótót kutatják, ismerik minden
zegét-zugát, de azt hiszik, ez az egész világ, és ebből vonnak le
következtetéseket. Forgattak egy kétrészes filmet Pusztay Jánossal, A
magyar Kolumbusz címmel. Kolumbusz a világ legnagyobb lúzere volt, sosem
találta meg Indiát, de talált helyette más, sokkal jelentősebb dolgot. A
professzor is hasonlónak tartja magát. Sajnos Pusztay iskola nem
jöhetett létre Szombathelyen, s a professzor hiányolja is azt a légkört,
amit az ELTE-n megszokott. Ott mindig voltak olyan nagy elmék, akikkel
bármikor le lehetett ülni és az élet nagy kérdéseiről vitatkozni, de
Szombathelyen ez nem adatott meg, hiába próbált értelmiségi köröket
létrehozni. Szombathely valójában egy alvó város, bár az itt élők ezt
nem veszik észre. Azt is sajnálja, hogy városunkban nincs doktori
iskola.

Az
„Önmagad útját járd" kinézetre is esztétikus kiadvány. Ahogy Nagy Éva, a
könyvtár igazgatója a bevezetőjében elmondta, jó kézbe venni. Gyurácz
Ferenc könyvkiadó is üdvözölte az egybegyűlteket, és egyben megköszönte
az NKA támogatását. Pusztay Jánost kezdeményező, inspiráló
személyiségnek tartja, aki fontos szerepet tölt be a város életében, s
nem utolsósorban a kiadó is az ilyen embereknek köszönheti a létét, 10
év alatt 50kötetet sikerült megjelentetnie.