Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

Szenvedés: amikor nincsen miért, csak hogyan – A szombathelyi egyetemi lelkészség előadás-sorozata

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-03-17

Szenvedés: amikor nincsen miért, csak hogyan – A szombathelyi egyetemi lelkészség előadás-sorozata

2018. március 17. szombat 19:20

Március 12-én Éger Csaba pszichológus és Németh Norbert
egyetemi lelkész „Szenvedés válaszok nélkül – Amikor nincsen miért,
csak hogyan” című előadásával folytatódott a „Párbeszédben a teológia és
a pszichológia” című előadás-sorozat Szombathelyen.

A Szenvedés válaszok nélkül – Amikor nincsen miért, csak hogyan című előadás első felében a szenvedésből adódó negatív spirált és az abból való kilépés útját ismerhette meg a hallgatóság.

E
szerint az első, talán legkézenfekvőbb kérdés a szenvedés pillanatában a
„Miért pont én?” – fejtette ki Éger Csaba pszichológus. A kérdésre
adható válasz a szenvedést kiváltó ok eredőjére, és ezáltal a már
perfektuálódott múltra kérdez rá. Ez a kérdés azonban nem tud kielégítő
és stabil választ kapni. Példának említi a pszichológus a tüdődaganatban
szenvedő embert. Hiába hangzik az önmagának adott válasz: „Biztos
azért, mert sokat dohányoztam!”, mert abban a pillanatban, amikor egy
nála többet dohányzó, és a tüdődaganattól mentes társával találkozik, az
adott válasz elveszíti tartását, és összeesik.

A krízisek mentén kialakuló szenvedés negatív spirálja akkor
teljesedik ki, amikor a „Miért pont én?”, illetve a „Miért?” kérdésre
adott nem kielégítő válaszokhoz társul a krízisekre oly jellemző
fókuszált figyelem – csőlátás –, és a szenvedő ember látóterét teljesen
betölti a krízis. Az említett folyamatban az elégtelen válaszokból
fakadó feszültség folyamatosan nő, és a csőlátás egyre jobban szűkül.
Végül a látóterünket teljesen betölti a szenvedés.

A logoterápia, Viktor E. Frankl elmélete azt mondja, hogy ezen a
ponton radikális nézőpontváltásra van szükség – hangzott el az
előadásban. – Frankl szerint a szenvedés az emberi élet
elidegeníthetetlen velejárója. Éppen ezért a „Miért pont én?” kérdés –
még ha azt meg is tudnánk válaszolni – nem enyhíthetne a szenvedés
terhein. Így válik érthetővé a „nincsen miért, csak hogyan”. A „Miért?”
jellegű kérdés nem hordoz értéket, mert a szenvedés adottság. Ellenben
létjogosultsága van a „Hogyan?” kérdésnek. Hogyan élem meg a szenvedést?
Hogyan állok hozzá ahhoz? Ezen kérdések mentén a jelenben keressük az
értelmet és értéket, amely a jövőbe mutat.


A
pszichológus felhívta a figyelmet, hogy a logoterápia szerint az ember a
szenvedésen keresztül tapasztalhatja meg a legnagyobb szabadságot,
miszerint mindent el lehet tőle venni: pénzt, egészséget, szabadságot,
szeretteit – de a megélést, hogy hogyan tekint saját helyzetére, soha.

Paul
Tillich evangélikus lelkészt, teológust idézte az előadás második
felében Németh Norbert egyetemi lelkész: „Vallásosnak lenni azt jelenti,
hogy szenvedélyesen rákérdezünk létünk értelmére.”

A
kereszténység olyan Istenben hisz, aki nem egyszerűen elviseli a
szenvedést, vagy orvosolja, hanem osztozik velünk benne – utalt az
egyetemi lelkész Jézus Krisztus keresztjére, szenvedésére. Együtt
szenved velünk az Isten. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a hit „ópium”,
ellenkezőleg, keresztény hittel a szenvedést vállalni meredekebb utat és
szűkebb ösvényt jelent.

Ez az előadás abban kívánt segíteni a
hallgatóságnak, hogy megértsük, a szenvedés segítségünkre is lehet. A
szenvedés teljesítményt, növekedést és érést is jelenthet – mondta
Norbert atya. Az az ember, aki felnő, túlnő önmagán, felnő magához. Az
érés ott ragadható meg, hogy belső szabadságra juthatunk (ami a
szenvedésben roppant fontos), minden külső függés ellenére
(feltételektől, körülményektől is szabaddá válhatunk). Az ember kezében
van a hatalom, hogy a legmostohább és a legembertelenebb körülmények
között is ember maradhasson. A hívő ember a szenvedésben a hite által
védettséget kap a Transzcendenstől, kapaszkodót az Abszolútumhoz. A hit
ajándékot jelent, aminek a segítségével megtalálhatjuk az utat a
szenvedés értelmének, értékének a felismeréséhez.

Az előadás
végén a nagyböjtre utalva emlékeztetett Németh Norbert, hogy a szenvedés
evangéliumának örömhíre éppen az, hogy a szenvedés nem értelmetlen,
hanem az emberi és lelki fejlődés döntő állomásává válhat.

A teljes előadás ezen a linken megtekinthető.

A következő előadást Van-e bűnbánat és megbocsátás, ha kiiktatjuk a bűntudatot? Bűntudat és bűnbánat elválaszthatatlanságáról
címmel tartja Németh Norbert egyetemi lelkész és Éger Csaba
pszichológus 2018. március 26-án, hétfőn 18.00 órakor az ELTE Savaria
Egyetemi Központ „C” épület nagy előadótermében (Szombathely, Károlyi
Gáspár tér 4.). Szeretettel várnak mindenkit!

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír