Gyorskeresés a katalógusban
Bejelentkezés
Naptár
h k s c p s v
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Címlap

A teológia és a pszichológia párbeszédéről szerveztek előadás-sorozatot Szombathelyen

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2018-05-23

A teológia és a pszichológia párbeszédéről szerveztek előadás-sorozatot Szombathelyen

2018. május 23. szerda 13:14

A „Párbeszédben a teológia és a pszichológia” című
előadás-sorozat záró előadását május 7-én tartották Szombathelyen, a
Savaria Egyetemi Központban, „Szimbólumaink, ünnepeink értelme és értéke
– Hogyan válik megfoghatóvá a megfoghatatlan az életünkben?” címmel.

Az előadás első felében az ünnepek és rítusok eredetéről beszélt Éger
Csaba pszichológus. „A közös ünneplés, a ritualizálás alapvető emberi
szükséglet, amely segíti a közösséget a kollektív tudat kialakításában,
biztosítja a stabilitást, és elősegíti a változásokat – hangsúlyozta az
előadó Émile Durkheim, a rítuskutatás egyik legmeghatározóbb ősatyja
nyomán. – Már az ősember is felismerte, hogy erősíteni kell a törzs
egységét, kollektív tudatát, mert egység hiányában a törzs szétszakadhat
és a leselkedő veszélyek ellen elveszítheti védekezőképességét.
Hasonlóan az ősemberhez, a 21. századi embernek is törekednie kell a
közösségei egészséges működésére. Ellenkező esetben szétesnek a
családok, megjelenik a magány, és elvész a pszichés védekezőképesség.”

Ahhoz azonban, hogy az ünnepek céljukat érhessék, és a fent említett
egészséges működést elősegíthessék, bizonyos feltételeknek teljesülniük
kell – szögezte le Éger Csaba. – Ebből az egyik, hogy ünnepeink nem egy
időpillanatba sűrűsödnek bele, hanem egy folyamatot testesítenek meg.
Így része az ünnepnek a készület, az ünnep megülése és az ünnepből való
visszatérés a mindennapokba is. Ha valamely elem kimarad, az ünnep
elveszíti erejét. „Mintha a mosogatógépre gondolnánk. Be kell pakolni,
el kell indítani a prorgramot, és ki kell pakolni.” Bármelyik elem marad
ki, nem fogja tudni elérni a célját: hogy megtisztítsa a koszos
edényeket az újabb használat érdekében – említett egy szemléltető példát
a pszichológus.

Az ünnephez tartoznak „külsőségek”, amelyek szintén a cél elérését
szoglálják. Ennek megfelelően van az ünnepeknek – kimondott vagy
kimondatlan – forgatókönyvük is, amely rögzíti a szerepeket, kellékeket,
helyszíneket és egyéb tudnivalókat. Ezek ugyan felesleges külsőségnek
tűnhetnek, de hiányuk esetén nehezebben válik ünneppé az ünnep –
hangsúlyozta Éger Csaba.

„Gazdag és színes életérzés a liturgiát ünneplő, szimbólumokkal élő
ember élete” – fejtette ki a téma teológiai hátterét Németh Norbert
egyetemi lelkész. „Teljesítménytől teljesítményig vagy ünneptől ünnepig
élünk?“ – tette fel a kérdést. – A rítusok segítik az embert eljutni
arra a felismerésre, hogy az ünneptől ünnepig érdemes csak élni. Érdemes
megtanulnunk nem pusztán a teljesítményeket, hanem az életét
megünnepelni, és ebből az élményből a jövő felé lendülni.

„A liturgiában megünneplem azt, aki vagyok, és nem azt, amit teszek,
nem azt, amit birtoklok. A liturgikus ünnep meghív, hogy a jelen
állapotomban találkozzam a felém közelítő Istennel. Az ember
megtanulhatja, hogy Isten előtt nem kell viselkednie, magát eljátszania.
Az ünnep örömmé vált létezés” – zárta előadását Németh Norbert.

Az előadás utolsó negyedében az ünnepek mindennapi, mindenkit érintő
jelentőségéről beszélt Éger Csaba. A pszichológus felhívta a figyelmet
arra, hogy a változást elősegítő ünnepeink – például házasságkötés,
diplomaosztó – nem degradálandóak a „csak egy papír” címet viselő
mindennapos rutinná. Ezen életesemények fontos és jelentős változást
hoznak az ünnepelt és az ünneplő közösség életébe. Házasságkötés
esetében a fiúnak el kell búcsúznia édesanyjától, és az édesanyának el
kell tudnia engedni fiát: ez nem mindig egyszerű, mert a rendszer –
jelen esetben család – a megszokott, biztonságos egyensúlyra törekszik,
és a változásnak ellen akar állni. Amennyiben nem mindenki számára jól
látható és tapintható a változás – például a házasságkötés megünneplésén
keresztül –, úgy ahhoz nehezebben alkalmazkodnak a rendszer tagjai. A
nem mindenki által élt vagy elfogadott változások pedig súlyos
konfliktusok forrásaivá válhatnak.

A szakember kiemelte, hogy hasonló fontossággal bír a gyász. Életünk
folyamán elveszíthetjük szerettünket, munkahelyünket, lakhelyünket,
barátságokat vagy egyéb számunkra fontos értéket. A veszteség megsebzi
lelkünket, és a keletkező sebet tisztítani, gyógyítani érdemes. Mindezt
annak érdekében, hogy a seb szépen be tudjon hegedni, ne pedig gennyes
fekélyként keserítse életünket. Ezen gyógyító munka egyik eszköze lehet
az ünneplés. Nem vidám és örömteli ünnep, hanem gyászos és fájdalmas
rítus. Segít bennünket, hogy felszínre tudjanak kerülni a fájdalomban
keletkező érzéseink, és ne a lelkünkben pangva okozzanak egyre nagyobb
feszültséget.

Zárásként az ünnepek identitásképző és értékközvetítő szerepéről
hallhattak a jelenlevők. Szülőként, tanárként, vezetőként fontos, hogy a
ránk bízottaknak közvetíteni tudjuk az általunk értékként megtapasztalt
életelemeket. „A szó elszáll, az ünnep megmarad” – mondta Éger Csaba,
utalva arra, hogy egy élményszerűen megélt ünnep mélyebben raktározódik
el az ember emlékezetében, mint a sokszor elismételt mondatok. Így az
ünneplő ember életének irányadó tapasztalatává is válhat.

A teljes előadás ITT nézhető, hallgatható végig.

Forrás és fotó: Szombathelyi Katolikus Egyetemi Lelkészség

Magyar Kurír