Gyorskeresés a katalógusban
Benutzeranmeldung
Kalender
M D M D F S S
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
Támogatók

 

Startseite

A „last minute generáció” körében dolgozunk – Németh Norbert az egyetemi lelkészségek találkozójáról

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2017-02-06

A „last minute generáció” körében dolgozunk – Németh Norbert az egyetemi lelkészségek találkozójáról

2017. február 6. hétfő 13:14

Február 3. és 5. között Szombathely volt a
Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozójának (KELET) helyszíne. A
város legelfoglaltabb embere ezen a hétvégén, de már a megelőző
napokban is a főszervező, Németh Norbert szombathelyi egyetemi lelkész
lehetett.

– Milyen felismerések tették szükségessé az egyetemi lelkészségek évenkénti találkozóit?

– Mint Magyarország legfiatalabb egyetemi lelkészsége, a 2011
szeptemberében alakult szombathelyi képviselője először visszaugranék
ahhoz a kérdéshez, mi a lelkészségek szerepe az egyetemeken. Az
alapfeladatuk szerintem az, hogy közösséget, bázist biztosítsanak a
fiataloknak, akik gyakran az ország más vidékeiről érkeznek, és
plébániákhoz kapcsolódniuk nehezebb lenne. A lelkészség segít nekik,
hogy ne kelljen „szólóban” megélniük az istenkapcsolatukat.

A legaktívabb munkatársak és a lelkészek számára megrendezett
évenkénti találkozó az öröm „felsokszorozására”, az országos és nemzeti
vérkeringésbe kapcsolódásra szolgál, és lendületet próbál adni a további
működéshez. Intenzív együttlétet jelent, amelynek éppolyan hangsúlyos a
spirituális és szellemi része, mint a „szabadidős”, esetünkben a
korcsolyázás, a fürdőzés, a bál.

– Igen, a programok színesek, majdnem
összeegyeztethetetlennek tűnnek: nagyon elmélyülős és nagyon „dáridós”
is van köztük. Mi kell ahhoz, hogy ezek erősítsék, és ne gyengítsék
egymást? Az érkezők mire vágynak leginkább?

– A találkozó műfaja magában hordja ezt a színességet, az arányt
mindig esetenként kell mérlegelni. De nem lelkigyakorlatnak vagy
imatábornak szánjuk az együttlétünket, ez biztos, noha a gerince az ima,
a liturgia. Nem „mozgalmi árvák és hadiözvegyek” érkeznek, hanem
egészséges fiatalok, akik szeretnék jól érezni magukat. Ennek része az
ismerkedés, a buli is. Az alkoholfogyasztást sem akartuk megtiltani,
csak azt kérjük, hogy mindenki mértékkel tegye. Péntek estére kissé
félve hirdettünk meg szentségimádást, mert tudtuk, hogy sokak mögött
nagyon hosszú út állt. Magunk is csodálkoztunk, hogy több mint százan
vettek részt rajta.

– Honnan és hányan érkeztek a találkozóra?

– 232 résztvevőnk volt, akik az összes magyarországi, valamint a
nagyváradi, a marosvásárhelyi és a csíkszeredai egyetemi lelkészség
képviseletében érkeztek.

– Hogyan keresték és találták meg a helyüket a lelkészségek az egyetemeken? Mik az ön szombathelyi tapasztalatai?

– Noha szekuláris egyetemről van szó, a vezetői hozzáállás pozitív
volt. Fontos pontnak éreztem, hogy az egyetem oktatási rendjében helyet
kaphassak, ezért keresztény világnézeti kurzusokat indítottam, amelyeket
szabadon lehet felvenni. Ezeket gyakran nem hívő fiatalok is felveszik,
és nagy nyitottságot tapasztalok, jó viták alakulnak ki.

Szabadegyetemi előadásokat is szervezek minden félévben, a mostaniban
éppen vendég előadókkal, méghozzá Ferenc pápának a diakonisszák
szerepére vonatkozó kezdeményezése nyomán. Az aktuális témák a második
félévben: a nők helyzete az Egyházban, Isten és a teológia női arca, nők
a Bibliában, és a kevesek által ismert katolikus feminizmus. Fontosnak
tartom ugyanis, hogy az általános egyházi férfidominanciának meglegyen
az ellensúlya.

– Melyek egy egyetemi lelkész legfőbb nehézségei?

– A „last minute generáció” körében dolgozom, amelynek a tagjai
mindent az utolsó pillanatban és nagyon nehezen döntenek el. Így nehéz
bármit szervezni. A másik, amit értetlenül figyelek, hogy az online
találkozásokat gyakran előtérbe helyezik az offline-nal, például így
köszönnek el az egyetem folyosóján: „A Facebookon találkozunk!” Nem
értem, miért nem isznak meg inkább együtt egy kávét vagy egy sört?

De látok pozitív fejleményt is. Míg korábban általános volt, hogy nem
tudták, miért is tanulnak az egyetemen, és közben akarták kitalálni, ma
már sokkal céltudatosabbak, motiváltabbak a fiatalok.

– Hogyan mérhető az egyetemi lelkészkedés sikeressége?

– Sajnos szinte sehogyan, mert itt állandó a cserélődés, nincsenek
stabil közösségek, mint a plébániákon. De amikor egy-egy korábbi
munkatárs néha visszatér, és bemutatja a jegyesét, vagy elmeséli, hogy
otthon, a plébániájukon, esetleg egy másik egyetemi lelkészségen aktív,
az mindig nagy öröm.

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó képgaléria