Gyorskeresés a katalógusban
Benutzeranmeldung
Kalender
«  

Mai

  »
M D M D F S S
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Startseite

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2014-05-19

Házastársi hűség mindenekfelett, semmi szex az esküvő előtt, a
meztelenség elítélése – íme az ateista szocialista állam által elvárt
erkölcs. Amely sokszor köszönő viszonyban sem volt a valósággal, derül
ki Tóth Eszter Zsófia és Murai András kutatásaiból, hiszen a szex remek
figyelemelterelés volt a politikáról. Mi számított devianciának? Hol és
miként beszéltek a szexről, nevelték az ifjúságot? Cikkünkben szex és
szocializmus valódi viszonyának jártunk utána.

Hirdetés

Farkas Judit - Délmagyarország napilap

A munkásnők öltözőjébe üzemi tűzoltókamerát telepítenek a
„ladagyárban", ahol a faládákat nem csak összeszögelik, hanem aztán szét
is szedik: a gyáron belüli munkanélküliség és a hivatalos szocialista
erkölcs, valamint a valóság ellentmondásai egyaránt megjelennek Tímár
Péter Egészséges erotika című filmjében. A gyár vezetői a titkos
kukkoldával szereznek új megrendeléseket az üzemnek, de szexuális
szokásokra vonatkozó kérdőívet is kitöltetnek az asszonyokkal az
1985-ben bemutatott vígjátékban.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

 

Szocialista erkölcs: mit is takar ez a kitétel? – A nemi erkölcsre
vonatkozó elvárások fontos része volt a házasság „szentsége". Olyan
értelemben, hogy a házasság érzelmi alapokon nyugvó gazdasági közösség,
amelyben alapvető a házastársi hűség – mondja Tóth Eszter Zsófia
történész, aki Murai András filmesztétával kutatta a korabeli
szexualitás történetét – az eredményekből Szex és szocializmus címmel
könyv készült, amelyet a közelmúltban mutattak be. A nemi élet
hivatalosan a házasság kötelékén belül számított elfogadottnak, csak
semmi szex az esküvő előtt! A nemi erkölcs, amelyet az egyházellenes
állam elvárt, sokban hasonlított a kereszténység előírásaihoz, így ezen a
téren nem történt akkora váltás a kommunizmus előtti időszakhoz képest.

Kettős mérce

A házasság a felek egyenrangú kapcsolata, amelyben az történik, amit
mind a két fél szeretne: a női egyenjogúság is megjelenik ebben az
elvárásban. Ám ha azt nézzük, mi számított devianciának az „átkosban",
rögtön ott találjuk a két nemtől megkövetelt viselkedésben a kettős
mércét. Alapelvnek számított a korszakban, hogy nem ildomos egy nőnél a a
partnerek váltogatása. Még az iskolai szexuális felvilágosító órán is
idéztek egy Leninnek tulajdonított mondást, miszerint nem jó abból a
pohárból inni, amelyből már sokan ittak előtted – mesélte Tóth Eszter
Zsófia. Bár nem illett szeretőt tartani a házasságban, ahogyan másutt,
ez nálunk is társadalmi jelenség volt. Sőt! A Falfúró című filmben
megörökített vándorsztorit több nagyváros több lakótelepe a magáénak
mondta: unatkozó gyeses kismamák árulják a testüket, a központ a
lakótelepi presszó, a kuncsaftok „katalógusból" választhatják ki a nekik
tetsző anyukát. Ha már itt tartunk, érdemes azt is megemlíteni, hogy a
három éves gyed-gyes bevezetésénél korántsem a gyermeki lelket tartották
szem előtt. Az ok jóval prózaibb volt: a hatvanas évek végén a
képzetlen női munkaerőt már nem tudta olyan mértékben felvenni a
munkaerőpiac, mint korábban.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)
NDK: kevesebb volt a gátlás

A Kádár-kori szexualitásról a legkevesebb magánemberek vallomásából
derült ki: igen kevés olyan interjúalany volt, aki szívesen beszélt
életének erről a részéről. Nem úgy az NDK-ban, ahonnan a „bevállalós"
hírű lányok érkeztek a Balatonra, később a hangalámondásos pornófilmek a
videóval rendelkező „szerencsésekhez". Ilyen szempontból más volt az
NDK, mint a szocialista tömb többi országa, tudtuk meg Tóth Eszter
Zsófiától. Úgy kezdődött az ország története, hogy elzárták a másik
felétől, így aztán a politikusok próbálták vonzóvá tenni az országot,
nagyobb nyitottságot, szabadabb szexualitást engedélyezve. Az NDK-ból
jutott el hozzánk a naturista mozgalom is, amelyet a nemzetiszocialista
időszakban gyökerező testkultusz tovább élésének mondanak a szakértők.
Hazai atyja Streitz Gusztáv mérnök volt, aki a vonyarcvashegyi naturista
kempinget is tervezte: 1961-től foglalkozott a mozgalom szervezésével,
mégis csak 1983-ban engedélyezték hivatalosan az első nudista strandot
Délegyházán. Addig a meztelenül fürdőzők ki voltak téve a rendőrök
vegzálásának, a közszeméremsértés vádjának. A naturizmusnak ekkor
lázadás jellege is volt: a rendszerváltás után egy időre csökkent a
látogatók száma e strandokon.

Devianciának számított a szexuális tanácsadó könyvek szerint a
gruppenszex is, a 80-as évek második felében a pornónézés, a
homoszexualitás megítélésében pedig a kettős mérce a nőknek kedvezett.
Már ha kedvezésnek lehet mondani, hogy a leszbikus kapcsolatokat nem
büntették törvényi szinten, bár nyíltan sem beszélni nem szabadott róla,
sem felvállalni. A férfi homoszexualitás ellenben a természet elleni
erőszakos fajtalanság kategóriájába tartozott, még a rendszerváltás után
is egy ideig. A rendőrségnél külön melegekkel foglalkozó osztály
működött.

Zsarolási alapnak számított a félrelépés, a homoszexualitás, a
prostituáltakkal való kapcsolat, gondolhatnánk. – Volt, akit a
szexualitásával zsaroltak, erre az egyik legjobban ismert példa Tarr
Sándor író – említette Tóth Eszter Zsófia. Az író, akit
homoszexualitással vádoltak, egy 2001-es Magyar Narancs-interjúban
beszélt a zsarolásról: „1956 novemberében a kétnapos sztrájk idején a
debreceni gépipari technikum kollégiumában laktunk, fiatal,
felfegyverzett, éretlen gyerekek. (...) A sztrájk alatt nem volt fűtés,
összezsúfolt vaságyakon kettesével-hármasával húztuk ki az éjjeleket
(...). Én egy lelencfiúval feküdtem egy ágyban, aki korábban is a
barátom volt. (...) Ez a fiú később öngyilkos lett. (...) A zsarolás
tárgya tehát az lett, hogy homoszexuális vagyok, miattam lett öngyilkos
az a gyerek." A történész szerint azonban inkább az volt a jellemző,
hogy a rendőrség épített be prostituáltakat ügynöknek vagy
vonaltartónak. Az erkölcsrendészeti vonalon dolgozókkal készített
interjúkból derült ki, hogy a prostitúció világát a bűnözés melegágyának
tartották, és így próbálták megelőzni a bűncselekményeket. Arról nem
maradt fenn forrás, hogy kéjnők szedtek volna ki hatalmas titkokat az
elvtársakból: a prostituáltakat mindenesetre dologtalan, élvhajhász,
luxuséletre vágyó némberként mutatták be. Nem kell mondani, mennyire
messze álltak ettől a Rákóczi tér örömlányai.

A fiúk csak „azt" akarják!

Magáról a szexről alig esett szó jó ideig a nyilvánosság előtt: ezen
változtatott az Ifjúsági Magazin 1965-ös indulása. Első látásra
nyitásként értékelhetnénk az abortusz 1956-os kvázi legalizálását is –
bizottsági döntéshez kötötték az engedélyezését, míg korábban, a Ratkó
Anna fémjelezte korszakban szigorúan tilos volt a terhességmegszakítás
„lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség" jelmondattal. Ám ez a
döntés a szovjet mintát követte, mondta el a történész. Ha ott nem
következik be enyhülés, nálunk sem történt volna meg, pedig az illegális
abortusz szövődményeibe sok nő halt bele. A megszakított közösülés
számított a legelterjedtebb védekezési módnak, ezért nagyon magas volt a
terhességmegszakítások száma. Az első fogamzásgátló tabletták – mint a
Bisecurin vagy az esemény utáni Postinor – megjelenésével sem javult
ugrásszerűen a helyzet. A nők nem szívesen szedték ezeket, félve az
egészségkárosodástól, hízástól, szőrösödéstől.

Na de hogyan beszéltek minderről a korabeli sajtóban? Hogyan próbálták
formálni a felnövekvő szocialista ifjúság erkölcseit, nemi viselkedését?
– Vitákat generáltak az újságban, ez nem csak az Ifjúsági Magazinra,
hanem a Nők Lapjára is jellemző volt. Pro és kontra hozzászólásokat
közöltek, ezeket a főszerkesztő összegezte egy zárószóban, amely
megfelelt a szocialista erkölcsnek. Ha egy lány például azt kérdezte,
éljen-e nemi életet a házasság előtt, azt felelték, várja meg, amíg
összeházasodnak – tudtuk meg a szakértőtől. Gyakran leírták, hogy a
csélcsap fiúk csak „azt" akarják, vigyázni kell velük. A pikánsabb
kifejezések körülírták: a szeretkezést lefekvésként emlegették, az
orális szexet furulyázásként. A szexuális felvilágosító irodalmak
részletes útmutatót adtak arra is, hogyan vegye el egy nő szüzességét a
férfi, hogy a nőnek ne legyen fájdalmas az aktus. Megjelent tehát a
szexuális örömszerzés is, a felismerés, hogy fontos a jó szex, és nem
csak az egyik félnek – a szexuális forradalomból a szocialista blokk sem
tudta kivonni magát.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)

 

Talán sokakat kiábrándít, de az Ifjúsági Magazin emblematikus
szexológusa, Veres Pál sohasem praktizált orvosként. – Showman volt, aki
felvette a fehér köpenyt, járta az országot, rengeteg levelet kapott,
beszélt-írt a szexről. Jóval túlélte a rendszerváltást, 2006-ban halt
meg – „rántotta le a leplet" a legendás levelezőről a történész. – Az
1970-es évek második felében Ranschburg Jenő vezetett nagyon jó
sorozatot meghívott szakértőkkel a lap hasábjain, amelyben szó esett
többek között a maszturbálásról, a homoszexualitásról is, haladó
szellemben – tette hozzá. A televízióban Czeizel Endre ismeretterjesztő
műsorai gyakoroltak nagy hatást a fiatalokra.

Pucér fenekek Berecz körül

A mi generációnk emlékei, a félakt naptárak a garázsokban,
szerelőműhelyekben, a kártyanaptárak, a pornólapok, hangalámondásos
„felnőttfilmek" mind a 80-as években, leginkább a második felében tűntek
fel. Mondhatni, a szocialista blokk „kártyanaptár-Mekkájává" váltunk,
és nem egy 80-as években kamaszodó férfi emlékezhet a csempészett, több
kézen átment pornóújságokra – a pornográf tartalmat elvileg elkobozták a
határon.

Szex a szocializmusban: inkább a meztelenség, mint a politika (galéria)
Botrány!

Bár a legenda szerint a fő pártfunkcionáriusoknak tilos volt a válás
Kádár János akarata értelmében, Berecz János másodjára Sáfár Anikó
színművészt vette feleségül, aki nem igazán hasonlított a visszafogott
pártfunkcionárius-feleségekre (bár Berecz nem elvált, hanem első
felesége elhunyt). Bár házasságuk annak idején botrányosnak számított, a
rosszallás pozitív értelmezésbe fordult, mert Sáfár Anikó kitartott
férje mellett akkor is, amikor az már finoman fogalmazva visszavonult
politikus volt.

A filmekben azonban korábban sem tiltották a meztelenséget, gondoljunk
Jancsó Miklós alkotásaira. A jelenséghez érdekes magyarázatot fűzött
Tóth Eszter Zsófia: a politikai vezetők jobban örültek annak, ha a
szexualitással foglalkoznak az emberek, nem a politikával. – Olvastam
pártjelentéseket, amelyekben leírták: az volt a feladat, hogy a munkások
a legújabb Jancsó-filmről vitázzanak. Természetesen azt várták el
tőlük, hogy elítéljék a meztelenséget, de úgy ítélték meg, hogy inkább
beszéljenek a Jancsó-filmekről, mint 56-ról.

A televízióban a Szuperbola című műsorban adódtak pikáns jelenetek,
amikor Berecz János pucér női fenekek között tűnt fel a képernyőn,
nyomtatásban a nép eleinte kénytelen volt megelégedni a Lúdas Matyi
karikatúráival. Utána következtek az Ifjúsági Magazin sejtelmes
illusztrációi a 80-as évek elején, majd jött a Tollasbál, az
újságíróbálra megjelenő időszakos kiadvány – a korabeli lapokhoz képest
telis-tele mellekkel. Nem éppen a női egyenjogúságot erősítették e
kiadványok, férfiaktot persze elvétve lehetett találni. Az első
szépségkirálynő-választást 1985-ben engedték megrendezni, ekkoriban több
dologban is lazítottak a szabályokon.

Összefüggésen állhatott ez a Mihail Gorbacsov fémjelezte új szovjet
irányvonallal is – a glasznoszty szó jelentése nyíltság. De magyarázat
lehet a fürdőruhás szépségek térhódítására a valutaéhség is: üzletet
láthattak a szépségversenyben, amelynek győztese, Molnár Csilla 1986-ban
öngyilkosságot követett el. Az első szocialista szépségverseny
döntőseinek azzal is szembesülniük kellett, hogy a róluk készített
aktszobrok fotói külföldi erotikus magazinokban tűntek fel, a
beleegyezésük nélkül. Ma, amikor minden harmadik sztárról előkerül egy
házi felnőttvideó, ez apróságnak tűnhet, de nem az akkori viszonyok
között.