Törőcsik Mari fergeteges sztorizgatással mutatta be a róla szóló könyvet Szombathelyen
Törőcsik Mari fergeteges sztorizgatással mutatta be a róla szóló könyvet Szombathelyen
10
perccel a könyvbemutató előtt, már alig lehetett elférni az egyetem
könyvtárának előadó termében. Hiába, Törőcsik Mari még ma is tömegeket
képes megmozgatni. Amikor végül megérkezett a színésznő, ő is
megdöbbenten nézett körbe. „Azt hittem, hogy lesz itt vagy 2 ember”
- kezdte, és már rögtön az első mondatával megalapozta a bemutató hangulatát.
Boldogan kémlelte a nézőközönséget, miközben a
szervezőktől egymás után kapta a virágcsokrokat, ő meg ontotta magából a
poénokat. Dr. Iker János a művésznő díjaival kezdte a bemutatást, de ő
gyorsan le is intette. „Csak életmű díjam van 12, elég, ha annyit mond, hogy a Nemzet Színésze.”
Aztán amikor mindenki elnyugodott, bejelentette, hogy „Én ma nem engedek senkit szóhoz jutni!”
, és már bele is kezdett a sztorizgatásba.
A közönség arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt
Legelőször a Körhintáról mesélt, amiről azt mondta, hogy nem csoda, hogy még ma is ismerik az emberek, hiszen „Kötelező nézni a szegény diákoknak.”
Azt is elmondta, hogy nem szokta visszanézni a filmjeit, vagy az
előadásairól készült felvételeket, mert nem szereti magát látni és
hallani. A Körhintának azért egyszer adott egy esélyt, kíváncsi volt,
hogy mire az a nagy hűhó.
Közben a fejéhez kapott, mert eszébe jutott , hogy
elfelejtette lehalkítani a telefonját, amiről szintén mesélt egy muris
történetet. Éppen a Nemzeti Színházban nézte a III. Richárdot, akit
Kulka János formált meg. Kulka pont a nagy monológnál tartott,
bejelentette, hogy gazember lesz, amikor Törőcsik Mari telefonja
megszólalt a harmadik sorban. A Nemzetit éppen az ilyen dolgok
elkerülése miatt leárnyékolták, tehát normális körülmények között
lehetetlen térerőt találni az épületben. Arra az előadásra viszont egy
politikus is érkezett, akinek a testőrei követelték, hogy szüntessék meg
a telefonokat zavaró jeleket, mert csak így őrizhetik a védencük testi
épségét. A sztori poénjaként később csak megcsörrent a színésznő
telefonja.
A színésznő mesélt arról is, hogy miként került be a főiskolára.„Képzeljék el, ahogy néhány évvel a Körhinta előtt én ott hejhóztam! ”
– mesélte, amikor a felvételijéről beszélt. Szerinte ma már nem vennék
fel a főiskolára, hiszen a mai követelmények sokkal durvábbak. Mesélt a
főiskolai tanáráról, Gellért Endréről is, aki az első öngyilkossági
kísérlete után őt hívatta be magához a kórházba. Akkor azt mondta
Törőcsik Marinak, hogy „Maga nem parasztszínésznő, hanem egy intellektuális ember.”
Törőcsik addig sok hideget kapott a tájszólása miatt. Az iskolai
történeteit végül azzal zárta, hogy elmesélte, pont a főiskola miatt nem
engedték ki Cannes-ba.
„Már nem vagyunk érdekesek”
Arról is hallgathattunk történeketek, hogy mennyit
változott a színészek megítélése az évek alatt. Szerinte ennek az az
oka, hogy régen a színészek együtt léteztek a szereppel, ma már csak
eljátsszák azt. Persze ma is vannak tehetséges színészek, akikről semmit
sem hallunk. Sőt, gyakran külföldön sokkal jobban megbecsülik őket,
mint itthon. Ezt ő maga is érzi, hiszen amikor 70 éves kora után ismét
az Év Színészének választották, senki sem kereste fel.
Régen a színészek közötti összefogás is más volt, néhány
éve még az éjszaka közepén is felhívták egymást, hogy gratuláljanak
egy-egy munkájuk után, de ez a szokás sajnos kihalt. Törőcsik Mari
viszont még ma is gyakran telefonál, nemrég például Nemes Jeles Lászlót
hívta fel, miután megnézte a Saul Fiát.
Amikor a rendező felvette a telefont, ő rögtön azzal kezdte, hogy „Törőcsik Mari vagyok, és egy hősnő”
.
Ezzel arra utalt, hogy addig körülbelül ötvenszer próbálta elérni Nemes
Jelest, mire végre felvette a telefont. A telefonon többek között Máhr
Gyuláról, Törőcsik egyik legkedvesebb barátjáról beszélgettek, hiszen
kiderült, hogy Nemes Jeles az ő asszisztense volt.
A könyvre is jutott néhány perc
Végül persze Szenkovits Péter írásáról, A Jóisten Tenyerén - Törőcsik Mariról is esett néhány szó. A 87. Ünnepi Könyvhét alkalmából kiadott könyvben 20 írás található, amelyek először Szenkovits blogján jelentek meg.
A művésznő nyíltan bevallotta, hogy még nem olvasott
bele a könyvbe, és amikor Szenkovits Péter felkereste az ötletével, csak
annyit mondott neki: „Péter, maga nem normális.”
Ennek a szállóigének is megvan a maga kis sztorija. Törőcsik Marit
néhány éve felkérték, hogy nyissa meg az Ördögkatlan Fesztivált.
Miközben a színpad felé tartott, azt hajtogatta, nem vagyok normális,
nem vagyok normális. Mikor végül beleszólt a mikrofonba, véletlenül ez
volt az első mondata.
Szenkovits Péter később egy részletet is felolvasott a könyvből, mire a színésznő csak annyit reagált: „Hát, maga tényleg nem normális.”
Végül azzal zárta a beszélgetést, hogy elmesélte mit mondott arra,
amikor az érettségi találkozóján megkérdezték tőle, hogy milyen
tanácsokat adna az unokáinak. „Örülnünk kell, hogy
élünk, mert a Jóisten csak egy élettel ajándékozott meg minket. És
tudnunk kell szeretni, mert csak így tudnak minket viszont szeretni.
Gudbáj!”