Gyorskeresés a katalógusban
User login
Calendar
M T W T F S S
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
Támogatók

 

Home

Beer Miklós nyitotta meg a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját Szombathelyen

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2017-02-05

Beer Miklós nyitotta meg a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozóját Szombathelyen

2017. február 5. vasárnap 17:15

Szombathely február 3-a, péntek délutánra megbolydult.
Már amikor három előtt leszállunk a vonatról, többfelé fiatalok
csoportjai állnak a peronon. A KELET-re, azaz a Kárpát-medencei Egyetemi
Lelkészségek Találkozójára érkeztek.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Két órával később Beer Miklós váci püspököt színültig megtelt terem
fogadja a Martineum Felnőttképző Akadémián. Nyolc előtt aztán már az
egyetemen kell majd lennie, mert ő fogja mondani a találkozó nyitó
elmélkedését. A város láthatóan nagyon készült erre a napra.

A Martineumban Németh Norbert egyetemi lelkész, a KELET házigazdája
beszélget vele. Beer Miklós püspöki szolgálatáról vall, de eközben egész
életére visszatekint; azokra a meghatározó élményekre, amelyeket
világlátása érlelődésének szempontjából a legfontosabbaknak tart. Így
arra, hogy édesapját egyévesen elvesztette, de mivel nyolc unokatestvére
volt, mégis nagy és mindmáig összetartó család tagjának tudhatta magát.
Pesti születésű, de 1951-ben kitelepítették őket, később pedig
Zebegénybe, anyai nagyanyjához költöztek, így meghatározóvá vált számára
a falusi élményvilág. 1976-tól 1997-ig pilismaróti plébános volt,
megismerte a falusi emberek gondjait: közöttük élt, és megtanulta, hogy a
gyászolókkal együtt kell sírni. Egy pap és egy pszichológus számára
egyaránt az a legfontosabb, idézi Bagdy Emőkét, hogy a másik ember
helyzetébe bele tudj érezni. Vidékfejlesztési irodát is azért nyitott a
váci püspökségen, mert a názáreti ács tanítványaként szeretne minél
jobban segítségére lenni az embereknek napi gondjaikban.

Németh Norbert Ferenc pápáról és az őt érő kritikákról kérdezi a
püspököt. – El vagyunk kényeztetve – válaszolja –, hogy olyan pápáink
lehetnek, mint amilyen ő, és az elődei: XXIII. János, VI. Pál, II. János
Pál és XVI. Benedek voltak. „Nagyon fáj, hogy sokan nem értik őt, és
nehéz megértenem a meg nem értés okát” – teszi hozzá. Szerinte ugyanis
nem szabad szabályok, szertartások, a betűk mögé bújni, hanem mindig
együttérzéssel, az emberek nyomorúsága iránti részvéttel kell végezni a
lelkipásztori szolgálatot.

A következő kérdés a menekültek helyzete és a népvándorlás
megítélésére vonatkozik. Senki nem maga választja meg, hova születik,
csak Jézus tehetett így, és ő az istállót választotta – reagál a püspök.
– Ezzel példát mutatott, hogy aki jobb helyre született, segítsen
annak, aki rosszabbra. Ahol van ivóvíz, nincs háború, és viszonylagos
jólétben élnek az emberek, nem lehet azt mondani a menekülőknek, hogy
„maradjatok otthon”. Csak az lehet a kérdés, hogyan segítsünk. A
miniszterelnök azt nyilatkozta: azért kell a kerítés, hogy ne az
ablakon, hanem az ajtón jöjjenek be hozzánk a menekülők. „Kérdezem: aki
az ajtón jön, jönne be, annak segítünk? – tekint a püspök
hallgatóságára, majd így folytatja: – Ezt az állapotot sokáig nem lehet
fenntartani.” Az egyház életét a tanítás, az imádság és a
szeretetgyakorlás hármas egységének kell jellemeznie. A keresztény élet
valójában akkor kezdődik, amikor a templomból kilépünk – teszi hozzá.

A paphiányra vonatkozó kérdést azzal válaszolja meg, hogy hisz a
szentéletű nős férfiak pappá szentelésének jövőbeni lehetőségében. A
cölibátus felértékelődne, ha nem lenne kötelező, véli. A nőtlenség nem
való mindenkinek, és nem tartozik a papi szolgálat lényegéhez. Torzulás,
hogy ma már kis túlzással ez a papság egyetlen feltétele – fogalmaz.

Zárásként a cigányság helyzetéről, az egyház őket segítő munkájáról,
tanodáiról esik szó. „Ennél sürgetőbb feladat nincs – mondja
nyomatékosan –, és magatartásunknak csak az lehet az alapja, hogy
testvéreinkként tekintsünk a cigányokra.

* * *

„Valaki elvesztette a vasárnapi ebédjegyét!” – kiáltja egy szervező
az ELTE Savaria Campus nagyelőadójában. A mintegy kétharmadig megtelt
terembe még most is szállingóznak a résztvevők, a megnyitó után Beer
Miklós fog az eseményre hangoló beszédet mondani.

Az eseményt Császár István egyházmegyei kormányzó, Puskás Tivadar
polgármester, Harangozó Bertalan Vas megyei kormánymegbízott és Németh
István rektorhelyettes nyitja meg, majd Beer Miklósnak az eseményre
hangoló elmélkedése következik.

Isten titkáról nehezen lehetne jobban fogalmazni, mint Berzsenyi tette a Fohászkodásban
– kezdi a püspök –: „Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér, / Csak
titkon érző lelke ohajtva sejt: / Léted világít, mint az égő / Nap, de
szemünk bele nem tekinthet.” Isten elrejthetetlenül rejtőzködik az
életünkben; engedjük neki, mint Ferenc pápa szokta mondani, hogy újra
meg újra meglepjen bennünket. Meghívó szeretetével sokféle módon
találkozhatunk. Beer Miklós nemrég a püspöki iroda ablakának jégvirágán
ámult el, amilyet utoljára gyermekkorában, a konyhájukból kitekintve
látott. Próbáljunk a természet csodáira Szent Ferenc lelkületével
tekinteni! – kéri. És ugyanígy: egymás arcán, sorsában,
találkozásainkban is megláthatjuk Istent, rá-rácsodálkozhatunk, milyen
közel van hozzánk! Mindig éppen ott, abban az emberben, akivel
találkozunk. Isten bízik bennünk, elhalmoz bennünket ajándékaival.
Fontos tudnunk, hogy ezekben az ajándékokban elvárás is van. Észre kell
vennünk magunk körül a szenvedő, hátrányos helyzetű embereket, hogy
segíthessünk nekik.

Isten sosincs offline – ez ennek a találkozónak a mottója.
Mindig jelen van, amikor szükségünk van rá, és semmi sem véletlen. Arra
kér, hogy segítsünk, és biztosít arról, hogy bármi történjen is az
életünkben, segítségünkre lesz.

Fotó: Merényi Zita

Kiss Péter/Magyar Kurír