Gyorskeresés a katalógusban
User login
Calendar
«  

May

  »
M T W T F S S
 
 
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 
 
 
Támogatók

 

Home

A nőkről beszélgettek a szombathelyi levéltárban

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2013-04-28

A nőkről beszélgettek a szombathelyi levéltárban

 

Katona Attila, a Nyugat-magyarországi Egyetem- Savaria Egyetemi Központ történelem tanszékének vezetője a 20. századi nőoktatás dilemmáival foglalkozott. „Minden esztendőben örömnap az iskolák megnyitása” című előadásában korabeli iratokból, sajtótermékekből vonta le következtetéseit.

A hangzatos zsurnaliszta mondat egy század eleji tudósításban olvasható, ami arra vonatkozott, hogy egy felsőbb leányiskolát adtak át, mellyel egy új szakasz kezdődött a vasi oktatásban. A dualizmus kori nőoktatás kis szegletét választotta ki az előadó, amiben maszkulin szempontokat érvényesítő városvezetés problémakezelését vizsgálta, nem pedig a nőtársadalom vélt vagy valós szándékait, érdekeit, szempontjait.

Katona Attila

Kiderültek az iskolakezelés és a női munkavállalás problémái, a szakmai képzettség irányvonalai, a nőnevelés és az általános művelés lépéseinek tételei.

Fontos presztízskérdés volt, hogy egy modern városhoz, mint Szombathely, modern képzőintézmény párosuljon.

Lényeges volt továbbá az általános közművelődési szint emelése, a gazdagabb középosztályú családok érdeke, és a nyugati védőbástya szerepéből származó kötelezettség. A nőoktatás kérdése optimális megoldására a város idővel készített egy négy pontból álló prioritási listát. Első helyre tették a reáliskola felállítását, másodikra a jegyzőképző internátusának megteremtését, harmadik helyre a színház állami segélyezését, az utolsóra pedig felső leányiskola megteremtését. „Vagyis oda kerül a kérdés, ahová a korabeli férfitársadalom gondolta, a sor végére”- zárta szavait Katona Attila.

Feiszt György

Feiszt György történész, levéltáros a női munkaerő megjelenésével foglalkozott Vas Vármegye közhivataliban a két világháború között.

Mikor elkezdett utánajárni a témának, rá kellett jönnie, hogy nem voltak nők a közhivatalokban, ellentétben a jelen korunkkal, mostanra elnőiesedett a pálya.

Elterjedt korábban az a vélekedés, hogy a nők kisebb agytérfogatuknál fogva alkalmatlanok a munkavégzésre, megerőltető lenne számukra, tönkremenne egészségük, idegrendszerük.

Presztízsveszteség volt abban a családban, amelyben a nő munkát vállalt. Szakmai iskolai képzettségük hiánya az oka, hogy nem szerepeltek a közhivatalokban.

Közönség

Legfeljebb csak fogalmazói vagy annál alacsonyabb beosztásban voltak.1945 előtt, ha valaki erre a pályára vágyott, csak a magántisztviselői poszt maradt.

A nők munkavállalása elsősorban a férfitámasz nélküliek körében jelent meg, mivel a családanya és feleség szereppel nem lehetett összeegyeztetni.