Gyorskeresés a katalógusban
User login
Calendar
M T W T F S S
 
 
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
Támogatók

 

Home

Palkovics: A problémás egyetemeknek át kell alakulniuk

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2015-07-30
Néhány felsőoktatási intézménynek olyan működési
problémái vannak, amelyeket nem lehet tovább fenntartani a mostani
formában, indokolta az Indexnek az egyetemek és főiskolák tervezett
szétdarabolását és összevonását Palkovics László felsőoktatási
államtitkár. Az átalakításoknál figyelembe veszik az intézmények
javaslatait, de a változtatásokról augusztus végén az Emmi mint
fenntartó fog dönteni. Az államtitkár nem tart nagyobb tüntetésektől,
mert szerinte az átalakítások a hallgatók érdekében történnek. Mint
mondta, egy intézmény azt is megteheti, hogy nem változtat, de akkor
elkerülhetetlenül elfogynak a hallgatói és bekövetkezik a csőd. Ezt nem
akarják megvárni. A tervezett átalakításokról részletesen ebben a cikkünkben olvashat.

Mi történik most? Az Emmi eldöntötte,
hogy szétszed és összevon egyetemeket főiskolákat, vagy csak javaslatot
tesz az átalakításokra, és erről majd az egyetemek dönthetnek?

Felkértük a felsőoktatási intézmények
képviselőit, és olyan külső szakembereket, akik nem politikusok és nem
önkormányzati képviselők, hogy alakítsanak projektcsoportokat az
átalakításokhoz. Az eddigi tárgyalások alapján augusztus végéig olyan
koncepciót kell kidolgozniuk, amelyben megmutatják, milyen formában
képesek tovább működni. A lényeg, hogy az egyetemek szakmai munkája és
finanszírozása javuljon. A felsőoktatási stratégia létrehozásakor
leírtunk egy szempontrendszert, hogy minek kell megfelelnie a magyar
felsőoktatási intézményhálózatának. Ki kell iktatni a felesleges
párhuzamosságokat és felesleges kapacitásokat, és világos profilú,
versenyképesebb intézményeket kell kialakítani. Ebből levezethető, hogy
melyik intézményeket lenne célszerű megváltoztatni.

Hogyan kellene változtatni?

Vannak olyan egyetemek és főiskolák,
amelyeknél sok változtatásra van szükség, de az eddigi szerkezetben
tudnak tovább működni. Néhány felsőoktatási intézménynek azonban olyan
működési problémái vannak, amelyeket nem tudunk tovább működtetni ebben a
formában. Megvizsgáljuk, hogy az adott intézmény vagy kar hogyan tud
másik egyetemhez csatlakozva vagy önállósodva fenntartható módon
működni.

Milyen szempontokat vesznek figyelembe?

Például azt, hogy hogyan lehet pozicionálni
egy intézményt Magyarországon vagy Európában, hogy a hallgatói létszám
emelkedjen és a tudományos eredmények javuljanak. A Szent István Egyetem
állatorvos tudományi karán például a hallgatók 60 százaléka külföldről
jön, a bevétel 80 százaléka saját bevétel. Ha a karból egy önálló
Állatorvostudományi Egyetem jön létre, a most is magas színvonalú
tudományos teljesítménye jobban láthatóvá válik. Ez a kar tehát képes
lesz önállóan működni. Természetesen azt is alaposan mérlegelni kell,
hogy ez 10-15 év múlva is így lesz-e.

Egy nyári hónapot adnak az
egyetemeknek, hogy kitalálják a jövőjüket, de a döntést végül úgyis az
Emmi fogja meghozni. Miért mondják akkor, hogy most javaslatokat várnak
az átalakításokra?

Miután az egyetemek fenntartója az Emmi, a
törvény szerint az átalakításokról természetesen mi hozzuk meg a
döntést. Nem akarjuk azonban kihagyni ebből az egyetemeket. Megnézzük az
általuk kidolgozott anyagokat, megvizsgáljuk, hogy van-e
létjogosultsága annak a működési modellnek, amit ők javasolnak.

Mi van, ha egy egyetemi vagy főiskolai
kar azt mondja: mi nem akarunk semmit átalakítani, ragaszkodunk a
hagyományainkhoz, nem engedjük, hogy szétszedjenek minket vagy a
szomszéd város egyeteméhez csatoljanak?

A hagyomány nagyon fontos dolog, de nehéz mit
kezdeni vele, ha elfogynak a hallgatók. Ha valaki nem akar változni,
azt kell megnézni, hogyan lehet a mostani keretek között optimalizálni a
működést. Hogyan lehet vonzó képzésekkel több hallgatót odavinni, az
üresen álló épületek egy részét eladni vagy másra használni. Ahol ez nem
sikerül, és már csak néhány száz hallgató marad, egy órán pedig egy
oktatóval szemben már csak 4-5 hallgató ül, az egyrészt komolytalanná
válik, másrészt szép lassan tönkremegy az intézmény. A változtatásokkal
ezt a helyzetet akarjuk elkerülni.

A változtatások érintenék a Budapesti
Corvinus Egyetemet is, ahol a nyár elején már a változtatások hírére
hangos fórumokat és tüntetéseket tartottak. Mit gondol, most mi lesz, ha
azt vetik fel, hogy a budai karok váljanak le a pesti gazdasági
karokról és csatlakozzanak a gödöllői központú Szent István Egyetemhez?

A hallgatók érdekét nem akarjuk semmilyen
módon sérteni. Az a cél, hogy ők jobb diplomát kapjanak egy erősebb
egyetemen. A Corvinuson a hallgatói tiltakozás a múltkor rémhíreken és
egy hamisított levélen alapult. Senki nem akarja eladni a volt
kertészeti egyetem területét, és senki nem akar ott golfpályát csinálni.
2001 óta voltak sikeres és nem jól sikerült integrációk. Míg a három
nagy vidéki egyetem, Debrecen, Pécs és Szeged jól olvasztotta össze az
orvosképzést más karokkal, ez a Corvinusról pesti és budai karairól nem
mondható el. Senki nem vonja kétségbe, hogy a Corvinus gazdasági karai
Magyarország vezető közgazdászképző helyét jelentik. A hozzá csatlakozó
korábbi kertészeti egyetem karai is jók önmagukban, de semmilyen
szinergikus hatás nem látszik a két campus között a Corvinuson belül.
Most azt kell megvizsgálni, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti,
élelmiszeripari karok a Szent István Egyetem (SZIE) részeként
működnének, és az ottani agrárképzést erősítenék.

Ezt ön szerint mennyire akarja a Szent István Egyetem, és mennyire akarják a volt kertészeti egyetem karai?

A Szent István Egyetem erősödni akar, ezért
ott van fogadókészség a karok csatlakozásához. Megvizsgáljuk
természetesen azt is, milyen eredményt hozna, ha a kertészeti,
élelmiszeripari és tájépítészeti karok a Corvinus kebelén belül
maradnának, de intenzívebb lenne az együttműködés a SZIE-vel. Ha ez
sikerül, abból kialakulhat egy erős közép-magyarországi agrárcentrum egy
gödöllői és egy budapesti campusszal.

Mitől lenne jobb megoldás, ha a
Villányi úton működő karok az 50 kilométerre lévő, gödöllői központú
egyetemhez csatlakoznának? Ezzel komoly érdekek sérülnének.

Úgy is tud sikeresen működni egy egyetem, ha a
szervezeti egységei ilyen távolságban vannak egymástól, de
visszakérdezek: vajon milyen érdek sérülne ezzel. A Villányi úti campus
megmaradna, sőt miután az épületek nagyon rossz állapotban vannak, fel
is kellene újítani őket. Tehát nem pénzt vonnánk ki, hanem költenénk
erre. Erre pénzt áldozni azonban csak akkor érdemes, ha valamilyen
működőkepés szervezeti keretet sikerül létrehozni. Az igazi integráció
az lenne, ha a budai és a gödöllői kertészettudományi kar kooperálna
egymással. Az oktatóknak ebben az esetben heti egy két alkalommal el
kellene mennie órát tartania Gödöllőre is. Azok a félelmek nem valósak,
hogy szakmai értelemben elveszünk valamit az egyik vagy másik kartól. Ez
a megoldás kétségtelenül több munkával jár, de a több munkát én nem
érdeksérelemnek, hanem szakmai kihívásnak nevezem.

Tavaly 1,5 milliárd forintot, idén 500
millió forintot kapott a Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME), amelyet
most tulajdonképpen megszüntetnek. Ön szerint megérte ez a befektetés?

A tavalyi pénz arra kellett, hogy a súlyos
adósságokkal küzdő intézmény egyáltalán működni tudjon, az idei 500
millió viszont már a szombathelyi gépészmérnök képzés
infrastruktúrájának fejlesztését szolgálja. Ez a pénz tehát nem veszett
el. Ki kell mondani, hogy bár az elv és az ötlet jó volt egy
nyugat-magyarországi nagy egyetem létrehozására, ez a fenntartó és a
menedzsment hibájából nem sikerült. Jelenleg nincsenek meg a feltételek
ahhoz, hogy a NYME szervezetileg is jól tudjon működni. Tavaly a
szombathelyi Savaria Egyetemi Központ és a mosonmagyaróvári agrárkar is
ki akart már válni. A mostani elképzelések szerint a szombathelyi
főiskola újra önállóvá válna, a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági és
Élelmiszertudományi Kar pedig a győri Széchenyi Egyetemhez csatlakozna.

2018-ban 200 éves lenne a
mosonmagyaróvári agrárképzés. A mostani terveket látva, nem fogja
megérni ezt a szép születésnapot, mert Győrben csak az
élelmiszertudományi profiljára lenne szükség.

Ez az átalakítás nem megy egyik pillanatról a
másikra, a mezőgazdasági képzésben is végig kell vinni a kifutó
évfolyamokat. Megfelelő feladatmegosztást szeretnénk a kaposvári,
keszthelyi és mosonmagyaróvári agrár- és élelmiszeripari karok között,
és Mosonmagyaróvár a műszaki profilú Széchenyi Egyetemet leginkább az
élelmiszeripari képzéssel tudná erősíteni. Itt is az a cél, hogy a
Dunántúlon képzett hallgatók versenyképesek legyenek a Gödöllőn és
Budapesten képzett agrárszakemberekkel. Úgy látjuk, hogy a soproni
erdészeti és faipari kar mint unikum önállóan is képes lesz magas
tudományos színvonalon működni. Azt még meg kell viszont vizsgálni, hogy
Szombathely hosszabb távon mennyire lesz képes önállóan működni. A
projektcsapatnak fel kell tudnia mutatni egy olyan működési modellt, ami
ezt teljesíti.

Az már most látható, hogy komoly viták forrása az, ki viszi majd magával a felhalmozott adósságokat?

Meg kell nézni, ki generálta az adósságot, és
annak a karnak kell ezt tovább vinnie magával. Az átalakulás úgy nem
megy, hogy a karok csak az előnyöket élvezik, de a terheket nem viselik.
Az adósság más egyetemeknél is a rossz gazdálkodásból származik. Ez is a
kancellári rendszer mellett szól: ha ezt előbb vezetjük be, talán nem
áll elő ez a helyzet.

Szolnok vajon belemegy-e abba, hogy Kecskemét fennhatósága alá kerül?

Magyarországon az a sajátos helyzet van, hogy
a szomszéd városok valami miatt nem kedvelik egymást. Itt sokat számít a
főiskolák vezetőinek bölcsessége. Meg kell érteni azt, hogy az
együttműködés nem elvesz valamit egy várostól. El kell gondolkodni azon
is, mi a fontos: hogy egy önálló főiskolája legyen egy városnak, vagy
megmaradjon a campusa, ahol hasznos szakokat oktatnak, de az iskola már
nem a város nevét viseli. Úgy kell összehangolni a képzéseket a két
főiskola között, hogy ezek ne üssék egymást. Egy régióban mindig
hatékonyabb egy jó képzést finanszírozni, mint két olyat, ami rosszul
működik és ahol kevés a hallgató.

A változtatásokat általában azzal
indokolják, hogy drasztikusan csökkent a hallgatók száma egyes
főiskolákon. Ez a helyzet Baján, Dunaújvárosban vagy Nyíregyházán is.
Ott miért maradhatnak egyben a felsőoktatási intézmények?

Sok helyen nem látványos, de nagyon komoly
intézményen belüli változás zajlik. A Nyíregyházi Főiskolának is
változnia kell, mert ott is jelentősen csökkent a hallgatói létszám,
közben egy erősen túlfejlesztett, ppp-konstrukcióban készült
infrastruktúrával rendelkezik. A Nyíregyházi Főiskolának az a feladata,
hogy a régió szakemberigényét kielégítse a műszaki vagy a
pedagógusképzésben. Baja már most komoly változásokon van túl. Csőd
közeli helyzetbe került, miután nem tudta törleszteni a ppp-ben megépült
új modern épületek használatát. Ma már olyan struktúrában működik, ami
finanszírozható, a képzési profilját pedig úgy szűkítette le, amivel
biztosan tudja hozni a szükséges hallgatói létszámot. A bajai főiskolát
egy campusra költöztetik össze, fel fog szabadulni két épület, amit vagy
eladnak vagy más funkcióra használnak. Dunaújvárosban is fontos
változások történtek: az egyik üres ppp-s épületbe beköltözik egy
gépészeti szakközépiskola, így az kihasználttá válik, és akár
utánpótlást is tud adni a főiskolának. A kisebb főiskoláknál az a
kérdés, hogy 2017-re, amikor a főiskola fogalma megszűnik, képesek
lesznek-e teljesíteni az alkalmazott tudományok egyeteme címhez
szükséges feltételeket, vagy valamilyen másik formában kell tovább
működniük.

Mennyi költségvetési megtakarítást remélnek a mostani komoly átalakításoktól?

Forrást nem akarunk kivonni, inkább bizonyos
fejlesztésekhez még növelni is kell a ráfordítást. Ha valami jobban
működik, az eddigi erőforrásokat jobban, eredményesebben használjuk fel,
már az megéri. Ebben most annyi rugalmasság is van, hogy ha egy
intézmény önállóvá válik, nem kell újra fölépíteni saját
adminisztrációt: az újra önállóvá váló állatorvostudományi egyetem a
számlázást vagy bérszámfejtést mint szolgáltatást megveheti Gödöllőtől
is, mint ahogy a Miskolci Egyetem számlázását az ELTE gazdasági osztály
is el tudja látni. Ha nagy vállalatok is ezt csinálják, miért ne
tehetnék meg ugyanezt az egyetemek is?