Gyorskeresés a katalógusban
User login
Calendar
M T W T F S S
 
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
Támogatók

 

Home

Utazás és élmények – beszélgetés Bächer Ivánnal a NymE Savaria Egyetemi Központjában

Megjelenési adatok
Megjelenés dátuma: 
2010-11-17

A TÁMOP-3.2.4-08/1-2009-0011 kódszámú „Tudásdepó-Expressz" című pályázat keretében került megrendezésre Az élet dolgai szabadegyetem-sorozat második előadása, melynek keretében Bächer Iván osztotta meg a közönséggel gondolatait az életről, utazásairól, kultúráról.

A novemberi kánikulától kipirult arcú emberek várakoztak a tanácsterem előtt, Bächer Iván könyveit lapozgatva, a későbbi dedikálás reményében. A nyáriasnak tűnő alkonyat a legkülönfélébb korosztályt mozgatta meg az író, újságíró és publicista író-olvasó találkozóján, ahol a nyugdíjasoktól az egyetemistákig valamennyi korosztály képviseltette magát. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész üdvözölte az egybegyűlteket, akitől megtudhattuk, hogy Bächer Ivánhoz régi barátság fűzi, mivel együtt jártak egyetemre, bár Iván idősebb. Az irodalomtörténész barátját jó beszélőművésznek tartja, aki szívesen ontja magából történeteit, anekdotáit. A későbbiekben ez valóban beigazolódott, az ötvenes évei elején járó író élvezettel mesélt nekünk.

A beszélgetés elején ízelítőt kaptunk Bächer Iván egyik írásából Dr. Lazáry Györgyné pszichológus és tanítványa tolmácsolásában. Lazáry Györgyné elmondta, hogy életének hosszú szakaszában, tanulmányai ideje alatt, majd gyermekei felnevelése során kevés ideje maradt szépirodalommal foglalkozni. Egy idő után azonban felébredt benne a vágy, hogy újra könyvet vegyen a kezébe. Sokáig keresgélt, hogy melyik író lenne a legmegfelelőbb, így bukkant Bächer Ivánra, akinek műveiben megtalálta azt, amit keresett, vagyis korunk társadalmi és egyéni problémáinak görbetükrét. Tanítványával a Kocsmazaj című kötetből olvasták fel az Iskolatáska című novellát. A mű egy elkeveredett laptop kapcsán a bonyolult emberi viszonyokat boncolgatja.

Bächer Iván leginkább tapasztalatairól, illetve azokról a hétköznapi dolgokról szeret írni, melyekkel jártában-keltében találkozik, illetve barátai, ismerősei megosztanak vele. Újságíróként lehetősége nyílt rá, hogy bármilyen műfajban remekeljen, belemélyedhetett a riportok, interjúk, tárcák, tudósítások, novellák rejtelmeibe. Az író szomorúan konstatálta, hogy mára eltűnt a hagyományos sajtó, a régi műfajok kivesztek a napilapokból. Műveiben elsősorban a valóságot dolgozza fel, igazi tényanyagokból építkezik. Nagyon szeret utazni, főleg olyan helyekre, ahová személyes vagy valamilyen irodalmi kapcsolat köti. Legújabb tervei között egy krajovai utazás szerepel, ugyanis Krúdy Gyula pályáját a Krajovai Hírlapnál kezdte. Krúdy 16 éves gimnazistaként jelentetett meg cikkeket a krajovai estékről, krajovai őszről, krajovai tavaszról. Krúdy Nyíregyházán készítette ezeket az írásait, talán csak egy kirándulás erejéig járhatott Krajován, herkulesfürdői nyaralása során.

Mivel Bächer Iván többször is megfordult Erdélyben, Fűzfa Balázs arról kérdezte, milyennek látja az erdélyi embereket, hogyan írná le az erdélyi mentalitást. Az író elmondta, minden évben egyszer ellátogat Erdélybe és Szlovákiába a szórvány vidékekre. Azt vette észre, hogy a jó tulajdonságok kisebbségben jönnek elő. Ahol a magyarok egymásrautaltsága a hátrányos helyzet miatt fokozódik, ott az előnyös jellemvonások erősödnek, mint például a tolerancia, megértés, segítőkészség, szívélyesség. A kultúra megőrzése központi kérdéssé válik, éppen ezért több erőfeszítést is tesznek ennek érdekében. A kulturális értékekre kincsként tekintenek. Többségi és jóléti helyzetben a versenyszellem, a másik eltaposása dominál. Fűzfa Balázs megerősítette ezt az állítást, mert Nagyváradon például hamarosan egy olyan Ady Endre szavalóversenyt rendeznek, ahol Magyarországon kevésbé ismert versei hangzanak el.

A jövő héten jelenik meg Bächer Iván új könyve Algériáról. Nagyszülei 1933-ban menekültek oda, majd éltek ott évtizedeken keresztül, anyja is ott nevelkedett. Ez még a francia gyarmati időkben történt, ami az országra jelentősen rányomta bélyegét. Kulturális hatása még ma is érződik, az emberek kedvesek, vendégszeretők, az idősebb és a középső korosztály még ma is beszél franciául. Kocsmák természetesen nincsenek. Megvolt tehát a kötődés, hogy Bächer Iván Algériába utazzon. Könyvében úti élményeiről számol be, melyet nagyanyja leveleivel egészít ki. Algírban ellátogatott a Casbah-ba, a város ősi negyedébe is. Szomorúan tapasztalta az egykor előkelő ősi városrész pusztulását. A római villákra hasonlító, belül átriumos házak némelyike ugyanis romos vagy sáros. A negyedet elhagyó gazdagok helyére szegényebb rétegek költöztek, akik az ősi, hagyományos vízhálózattal nem törődtek, és hagyták, hogy a ciszternák, esővíz tárolók, csatornák tönkremenjenek. Az agyagból készült épületek viszont nehezen viselik a nedvességet.

A valóság ábrázolása elkeserítő lehet, hiszen az író sok visszássággal találkozik. Mégsem szabad, hogy teljesen átszője a reménytelenség, a tágabb értelemben vett kultúra kitörési pont lehet. Ennek szerves része Kiss Judit Ágnes költészete, amit Bächer Iván reménytkeltőnek tart. A Megyek Budára kötete tárcafüzérekből áll. Elindul otthonról, hogy a hídon átjutva Budára menjen, de nem jut el még a hídig sem, útközben emberekkel találkozik, akikről elmélkedik. Gondolatait, benyomásait, véleményét rögzíti a füzérekben.

A beszélgetés végén a közönség vásárolhatott Bächer Iván könyveiből, melyeket a szerző dedikált.