Címlap

Márkus Emília Irodalmi Színpad

Márkus Emília Irodalmi Színpad történeti kronológiája

„Az ötvenes évek végén alapított Márkus Emília Irodalmi Színpad vezetését és művészeti irányítását 1962-ben Benke Éva vette át. A folyamatosan változó tagság ellenére (tíz  év alatt több mint százan fordultak meg a közösségben), rövid idő alatt hírnevet szerzett az „együttes”, és a hatvanas-hetvenes években kulturális zászlóshajónak számított. Eredendő funkciója az iskolai ünnepségek színvonalas megtartása volt, két lényeges többlettel: metodológiai-továbbképzés zajlott itt, azaz megtanulhatták a diákok a közhelyszerűségen túllépő ünnepi műsorok összeállítási fortélyait. Másrészt a közösségformálás territóriuma lett, olyan értékrendet, mintát alakított ki, amely egy életre elkísérte a résztvevőket.
Elsősorban versösszeállításokat készítettek (Weöres Sándor, József Attila, Babits Mihály, Petőfi Sándor) vagy tematikus produkciókat (Extázis szürkében, Bizalom), de klasszikus darabokat is színre vittek (Euripidész: Iphigeneia a taurusok földjén; Euripides-Illyés-Sartre: Trójai nők; Petőfi: A helység kalapácsa). Minden produkciót a magas színvonal és a korban természetesnek számító politikusság rejtett üzenete hatotta át.
Az országos és területi megmérettetéseken a sikerek sem maradtak el (1964 – Keszthely Helikon Napok, Ki? Mit? Tud? 1965 – II. helyezés, kétszeres Kiváló együttes, 1967-ben Kiváló együttes, 1970-ben az Egyetemi és Főiskolai Fesztiválon a Legjobb együttes díja). A csoport tagjai egyénileg sikert sikerre halmozva szerepeltek az országos versmondó versenyeken. A csoport lelke Benke Éva érdemei elismeréseként több kitüntetésben részesült, és 1970-től A kategóriás színjátszóvezető lett.
Forrás - Katona Attila: A szárnyas idő. Sopron ; Szombathely : Nyugat-magyarország Egyetem Kiadó. p. 49.

Benke Éva, a színpad vezetője így fogalmazta meg a műkedvelő együttes célját: „A színpad célja nem a színésznevelés. Mi „füleket” és „nyelveket” csiszolunk,azaz meghallani a szépet és ezt szépen elmondani. Ha csak értő színházi közönség kerül ki sorainkból, már elértük a célunkat. És nem véletlen, hogy a színpad tagjai közvetlen kapcsolatba kerülnek munkájuk során az iskolásokkal illetve a népművelésben a felnőttekkel. S a művekkel való közvetlen találkozásban tagjaink olyan emberi töltést is kapnak, amivel talán eredményesebben járhatják a hivatásul választott pályát. Az emberi és szakmai gyarapodáshoz szeretnénk hozzájárulni….”
Szakály Éva: Tíz éve a szép szó műhelye : A Márkus Emília Irodalmi Színpad. In: Vasn népe, 1972. márc. 26.

Irodalom:

Dévényi Róbert: Főiskolás fesztivál. In: Népművelés, 1964. 7. sz. p. 35-36.

Szokoly Tamás: A darabválasztástól a bemutatóig. A rendező és a színjátszó munkája. Szakdolgozat. Szombathely, 1968. 103 p.

Diákszínjátszók fesztiválja. In: Népművelés, 1970. 3. sz.
Konczek József: Extázis szürkében. In: Vas népe, 1970. ápr. 12., p. 9.

Asperján György: Szóljatok szép szavak! : amatőr színjátszók és átváltozásaik. In: Mozgó világ, 1971. 2. füz., p. 133. 

Eisenberger Erzsébet: A Márkus Emília Irodalmi Színpad története. Szakdolgozat. Szombathely, 1972. 54, [16] p.

Kazán István: Jegyzetek Barcikáról. In: Népművelés, 1972. 2. sz., p. 28-29.

Kiss Ildikó: Mérleg a Márkus Emília Irodalmi Színpad munkájáról. In: Jelentkezünk, 27. köt. (1976), p. 47-49.
CsatolmányMéret
Benke Éva vendégkönyv6.28 MB