Címlap

Kulturális élet

Intézet - ifjúság - kultúra

Az Intézet megindítása óta egyértelmű el várás volt a tanácsi és a pártszervek részéről, hogy pezsgést vigyen a város kulturális életébe, részben mint rendezvények — kiállítások, hangversenyek — házigazdája, részben mint programok alkotója. Ennek maximálisan meg is feleltek, de 1963-ban a Művelődési és Sportház átadásával e feladatok módosultak, a „konferenciaközpont” szerep azonban megmaradt. Az új impozáns, modern városi kultúrcsarnok, sok mindent magára
vállalt az eddigi házigazdaszerepből. Az új intézmény élére az Intézet tanára, Nagy Árpád került, ez garanciája volt a további gyümölcsöző együttműködésnek. Attól kezdve aktív, lendületes programokat vártak, különösen az új képzésben részt vevő hallgatóktól. A sajátos összetételű — kiállításokat, hangversenyeket, tudományos ülésszakkal vegyítő — Intézeti Napok rendezvénysorozata 1964 után az igazgatóváltásnak köszönhetően véget ért.

A hatvanas években egy nagyon virulens és egyedülálló ifjúsági kultúra bontakozott ki Magyarországon, aminek egyik legszembetűnőbb jele a klubmozgalom fellendülése volt. A "szocialista klubmozgalom” második szakaszába (1962–1967) kapcsolódott be az intézményben 1963-ban létrejött ifjúsági klub. Az A épület földszintjén népművelési gyakorlótérként is szolgáló helyiség, a társas találkozások színhelye lett, ahová a közös együtt lét öröme miatt jártak a fiatalok. Létezett egy klubvezetőség, amelynek klubtitkára automatikusan tagja volt az intézményi KISZ-vezetőségnek. A klubok ekkor már működési engedéllyel rendelkeztek, klubnaplókat vezettek, és a hatóságok kívánságára gyártották a statisztikákat. A nem magas szintű foglalkozásokat a diákság, a háromszáz fős klubtagság szervezte, a hatvanas években heti öt alkalommal nyitva lévő klub programját háromszor kötött, kétszer szabad foglalkozás töltötte ki. Volt itt csehtamásos vi ágnézeti klub (Vietnámról, „Che”-ről, és a világpolitika aktuális kérdéseiről), szépérzéket pallérozó foglalkozások (a Jelentkezünk irodalmi szerzőinek felolvasásai, Kassák-, Garcia Lorca-, Pilinszky-estek) és természetesen zene és zenehallgatások. Gyakran fordultak meg itt politikus vendégek, a kulturális szférát vezénylő személyiségek (Szirmai István, Simó Gyula, Karsai Károly), írók (Keresztury Dezső, Urbán Ernő, Takács Imre), művészek, de figyelemre méltó, hogy olyan személyek haláláról is megemlékeztek, mint a francia művészfenomén, Jean Cocteau. Az emlékezetes pillanatok nagy részét talán mégis a közösségépítés öröme és a „dumálások” adták. A programok inkább a népművelők érdeklődését elégítették ki, a tanítóknak sok babér nem termett. Az 1966 után éven te kiírt Kiváló Ifjúsági Klub minősítést kétszer is el nyerték a tárgyalt időszak alatt (1967,1970). A műfaj főnix jellegéből adódott a színvonal és a látogatottság állandó hektikussága.

Még 1963 októberében a vezetés elhatározta, a díszteremben vetítőfülkét alakítatnak ki, hogy mozi filmvetítésekre is alkalmassá váljon az intézmény. A hatvanas évek a magyar filmkultúra nagy évtizede és egyben a látogatottságot illetően a mozik fénykora volt. Természetesen tűnt, hogy a fiatalságot a látvány mámora magával ragadja, s mivel a népművelési képzés „kötelezően választható” moduljába bekerült a filmkultúra is, nem csoda, hogy komoly tábora alakult ki a hetedik művészetnek.
Két formában is megjelent az érdeklődés, részben a filmklub szervezésében, részben az amatőr filmes próbálkozásokban. Az utóbbi hoz, ha kezdetleges formában is, de adottak voltak a feltételek az Intézetben. Bánki Szilárd jóvoltából országos elismertséget vívtak ki maguknak a hatvanas évek közepén. A vizuális alkotásokban elsősorban magukról, mindennapjaikról szóltak (Jelentkezünk; Óvoda; Így forgattunk), illetve dokumentarista szociografikus szemmel a környező világról (Ár nyék a fényben; Akkor születtem). A kis filmek iránt komoly érdeklődés mutatkozott a helyi társadalmi szervek részéről. A filmklub sikere mögött a filmesztétika-oktatás és az intézményben működő művész mozi (1966) programja, repertoárja húzódott meg. Az ország első ilyen jellegű vállalkozásában útjára indult filmsorozatokban a művészet klasszikussá váló alkotásait mutatták be a hallgatóknak és a városi igényes közönségnek. A kihasználtsága azonban alacsonynak mutatkozott (30%-os), így a hetvenes évekre megkopott az érdeklődés, s bukdácsolt a vállalkozás. Az akkoriban évente Kőszegen nyaranta tartott Ifjúsági filmnapokon is nagyrészt szombathelyi hallgatók vettek részt, életre szóló élménynek számítottak az alkotókkal, szereplőkkel folytatott tartalmas disputák. A hatvanas évek Magyarországán nagy felfutása volt az amatőr művészeti mozgalomnak, ott, ahol a biztos szakmai háttérrel igazgatták a csoportokat, ott rövid időn belül garantáltatott is a siker.

Az ötvenes évek végén alapított Márkus Emília Irodalmi Színpad vezetését és művészeti irányítását 1962-ben Benke Éva vette át. A folyamatosan változó tagság ellenére (tíz év alatt több mint százan fordultak meg a közösségben), rövid idő alatt hírnevet szerzett az „együttes”, és a hatvanas–hetvenes években kulturális zászlós hajónak számított.

Eredendő funkciója az iskolai ünnepségek színvonalas megtartása volt, két lényeges többlettel: metodológia-továbbképzés zajlott itt, azaz megtanulhatták a diákok a közhelyszerűségen túllépő ünnepi műsorok összeállítási fortélyait. Másrészt a közösségformálás territóriuma lett, olyan értékrendet, mintát alakított ki, amely egy életre elkísérte a résztvevőket. Elsősorban versösszeállításokat készítettek (Weörös Sándor, József Attila, Babits Mihály. Petőfi Sándor) vagy tematikus produkciókat (Extázis szürkében; Bizalom), de klasszikus darabokat is színre vittek (Euripidész: Iphigeneia a taurusok földjén; Euripidész–Illyés–Sartre: Trójai nők, Petőfi Sándor: A helység kalapácsa).
Minden produkciót a magas művészi színvonal és a korban természetesnek számító politikusság rejtett üzenete hatotta át. Az országos és területi megméretéseken a sikerek nem maradtak el (1964, Keszthely – Helikon Napok, Ki mit tud? 1965 — II helyezés, kétszeres kiváló együttes, 1967-ben Kiváló Együttes, 1970-ben az Egyetemi és Főiskolai Fesztiválon a Legjobb együttes díja). A csoport tagjai egyénileg sikert sikerre halmozva szerepeltek az országos versmondó versenyeken. A csoport lelke: Benke Éva érdemei elismeréseként több kitüntetésben részesült, és 1970-től A kategóriás színjátszóvezető lett.

A másik sikercsapatot a kórusok jelentették, az 1961-ben tanítósokból alapított nagyobb létszámú női kar irányítását ’63-tól Horváth Rezső vette át. A kisebb vegyes kart Békefi Antal vezényelte. Repertoárjukban a kor divatos kórusmuzsikái, népdalfeldolgozások, madrigálok szerepeltek és a műfaj klasszikusai (Pergolesi, Kodály Zoltán, Bartók Béla) is megszólaltak. Folyamatosan szerepeltek a vasi falvakban (Bük, Torony, Borszörcsök, Vép) fesztiválokon, illetve az 1964 óta kétévente tartott minősítő versenyeken. A változó tagság ellenére is kiemelkedően teljesítettek, de ha kellett, jótékonysági koncerteket is tartottak (1965). (Keszthely ezüst koszorús minősítés, Helikon arany minősítés, aranykoszorús diploma). Az énekkarok szólistái a korabeli folklórfesztiválokon, tévés vetélkedőn öregbítették az Intézet hírnevét. Országos figyelmet keltett a Savaria ’68 Dalos találkozó a vasi megyeszékhelyen. A kulturális bizottság hangolta össze az Intézmény kulturális programjait, és döntött a kultúrára fordítható összegről.

A vizsgált évtizedben nem csak folytatódott a korábban kialakított kulturális (diák)hagyományok ápolása (Télapó-ünnepség), hanem újabbakkal is gyarapodott a lista. Ezek azonban csak alkalminak bizonyultak, és nem lett folytatásuk (fáklyás ballagás — városi felvonulás, tábortűz, Gyöngyvirágbál, stb.). Alap elvnek számított — az országos tapasztalatok miatt — az idegenek távoltartása az intézményi zenés rendezvényektől, de a gólya bál és az egyre népszerűbb diáknapok megállták helyüket, véglegesen gyökeret eresztettek.

A rezsim rafinált módon kapcsolta össze a fiatalság örömünnepét, film bemutatóját igazi szimpóziummal a felszabadulás 20. évfordulóján. /Részlet: A szárnyas idő c. kiadványból/

 

Márkus Emília Irodalmi Színpad

A Szombathelyi Tanítóképző Intézet klubnaplója az 1963-64. tanévre